CSERHÁT NATÚRPARK

Bemutatkozás
A Natúrparkról
Geográfia
Értékleltár
Gazdálkodás
Turizmus

Magunkról

A kultúrtáj, amelyben őseink éltek, s verejtékükkel minden talpalatnyi helyét művelték, gondozták, mára elvadult, eltorzult. Az elhagyott, elgyomosodott szántók, az elbokrosodott legelők, a lerabolt, tarra vágott erdők nem azt mutatják, hogy a természet újra birtokba vette azt, ami egyszer az övé volt, hanem hogy az ember elrontott valamit. Leromlott a pannon kultúrtáj állapota, elromlott a természet és a gazdálkodó ember kapcsolata.

Megszűnt, de nem véglegesen, és nem visszafordíthatatlanul. Képzett, felelősen gondolkodó szakemberek útmutatását követve a természet rendje – legalább részben – helyreállítható. Nem olyan lesz, mint nagyapáink korában, amikor a vetésforgóban művelt szántók végén gyümölcsfák virágoztak, az árokpartokat gondosan kaszálták, a legelőkön gulyák, nyájak, kondák tanyáztak, a szőlőhegyen minden családnak parcellája volt. A mezőgazdaságtól eltávolodó ember ilyen szintű gazdálkodásra már nem képes, de a Nógrádra oly jellemző mozaikszerűen váltakozó szántók, legelők, erdők látványa, a biológiai és táji sokszínűség, a hagyományok megőrizhetők, sok esetben életre kelthetők. Unokáinkra olyan világot hagyhatunk, amely a szép, vonzó természeti és kulturtáj érzetét kelti az idegenben, és a turizmus révén megélhetést, boldogulást nyújthat nekik.

Ez az irigyelt világ lenne a Cserhát Natúrpark, amelyet megcsonkult, gazdasági létében közel egy évszázada vergődő vármegyénk talán legérintetlenebb szegletében szeretnénk megvalósítani. A huszonkét község határát jórészt még a vonat is elkerüli, a térséget uraló Cserhát-gerinc egyik oldaláról a Dunába, a másikról a Tiszába folynak a patakok. A hatalom által évtizedekig mostohán kezelt vidéket elkerülte az iparosítás, a lakosság fele máshol keresett boldogulást, a maradók őrizték gyökereiket, hitüket. Persze nem maradt meg minden, de több maradt, mint más vidékeken általában. Ez a kényszerű csipkerózsika álom most előnyünkre változhat, ha nem követjük el a máshol pusztító átgondolatlan modernizáció hibáit, és legjobb tudásunk szerint aknázzuk ki a lehetőségeket.

A Cserhát Natúrpark koncepciója jól mutatja, hogy milyen értékeink maradtak meg. Természeti kincseink is figyelemre méltóak, de kulturális örökségünkkel együtt páratlan értéket képviselnek. Az önerőből, mindenféle pénzügyi támogatás nélkül készült, a cserháti palóc vidék jövőjéért tenni kész lokálpatrióták szellemi munkáját magába foglaló szakmai dokumentáció nekünk, itt élőknek az útmutatónk lesz a jövőben. Sokat kell még dolgoznunk, mert a mellőzés évtizedei nem múltak el nyomtalanul, sőt talán maga a mellőzés sem múlt még el. Az emberek, a helyben maradók elbizonytalanodtak, maguk sem hiszik el, hogy milyen kinccsel rendelkeznek. Vissza kell adni a hitüket, s ennek egy eleme lehet a Natúrpark, amely azt üzeni, hogy országos szinten is számon tartják a vidéket.

Pekár István

A Natúrparkról

Natúrpark: „Az ország jellegzetes természeti, tájképi és kultúrtörténeti értékekben gazdag, a természetben történő aktív kikapcsolódás, felüdülés, gyógyulás, fenntartható turizmus és a természetvédelmi oktatás, nevelés, ismeretterjesztés, továbbá a természetkímélő gazdálkodás megvalósítását szolgáló nagyobb kiterjedésű területe.”

Nógrád megye közepén, a Cserhát szelíd dombjai között található az a különleges szépségű, természeti értékekben, történelmi emlékekben és néprajzi hagyományokban gazdag aprófalvas vidék, amely a palóc gyökerekből, a közös történelmi múltból és az azonos társadalmi, gazdasági helyzetből adódóan viszonylag egyveretű térséget alkot. A Cserhát egyik meghatározó tájegysége a történelmi Nógrád vármegyének, illetve a jelenlegi Nógrád megyének is.

A homogenitás mellett a térségi lehatárolást indokolja a települések között folyamatosan erősödő partnerség. A civil szféra területén ez elsősorban a palóc hagyományok ápolásában, a kulturális és szabadidős rendezvények szervezésében, valamint a határon átnyúló testvérközségi-testvértérségi kapcsolatok kialakításában nyilvánult meg. A közszféra vonatkozásában a partnerség nem csak néhány önkormányzati feladat ellátására való szövetkezésben (körjegyzőségek, iskolafenntartó társulások, közös egészségügyi, szociális és egyéb intézmények létrehozása) alakult ki, hanem a vidékfejlesztés terén mutatott közös gondolkodásban, aktivitásban és összefogásban is megmutatkozott.

Nagy palócunk, Mikszáth Kálmán elnevezése Nógrádra a „Görbeország”, amely a cserháti dimbes-dombos tájat is kiválóan jellemzi. R. Várkonyi Ágnes történész Nógrádot „becéző” leírását is bízvást alkalmazhatjuk a Cserhátra: „Nincs még egy szeglete a világnak, ahol annyira nyilvánvaló lenne, mint itt, a hegyes-völgyes nógrádi tájon, hogy földünkön szétválaszthatatlanul egybeépült a természet, az emberi munka és a történelem.”

A Natúrpark területe igazi kultúrtáj, ahol az emberi hatásoknak különböző mértékben kitett tájrészletek színes mozaikjával találkozunk. A természeteshez közeli, a kisüzemi módszerekkel művelt és a regenerálódó felhagyott területek uralják a tájat. A tájkép természeti alapját a felszíni formák és a növényzet határozzák meg. A Keleti-Cserhát képét a helyenként a középhegységi magassághatárt meghaladó, vulkáni eredetű hegyvonulatok határozzák meg. Ilyenek a Tepke-, a Bézma-vonulat, a Bujáktól északra eső hegyek, Nógrádsipek és Herencsény hegyei. Ezek a hegyek erdősültek, lábaikon azonban mészkövön, löszön legelők, művelt és felhagyott szőlők-gyümölcsösök találhatók. Az Északi-Cserhátban a telérvonulatok, a szelíd, meszes üledékes kőzetekkel fedett dombok a jellemzők.

A völgyekben ülő falvak szintén a tájkép meghatározó tényezői. Szinte minden faluban találhatók településszerkezeti és népi építészeti értékek, de kiemelkedő a hollókői Ófalu, vagy a terényi Szőlősor. Tájképi értékek a középkori várak és várromok, így Hollókő vára, Buják és Szanda várának romjai. Gyönyörű és értékes templomokat is sok helyen láthatunk, melyek közt a dombon állók különösen látványosak (pl. Cserhátsurány temploma nyolcszögletű tornyával). Tájképi értékkel bírnak a népi szakralitás egyes tárgyi megnyilvánulásai is, mint a sok útszéli kereszt, vagy a patakpartokon álló Nepomuki Szent János szobrok.

Néhány kilátóhelyről láthatjuk be igazán jól a Cserhátot és tág környékét. Ilyenek például a szandai Vár-hegy, a béri Nagy-hegy, a Tepke kilátótornya. A tájképi értékek felszínes bemutatása helyett ugyanakkor a Natúrpark célja a mélyebb átélés biztosítása, a „hely szellemének” megsejtetése. Ezt a terület természeti és kulturális örökségének őrizve történő megismertetésével szeretnénk elérni.

A Cserhát Natúrpark célja a fenntartható fejlődés elvére épülő komplex térségfejlesztés megvalósítása a települések közötti együttműködés által oly módon, hogy hosszú távon biztosítsa a népesség megtartását, az esélyegyenlőséget, továbbá a természeti és a művi környezet összehangolt, magas minőségi színvonalú működését.

A Natúrpark összesen 38259,72 hektár kiterjedésű területe 22 település közigazgatási területén helyezkedik el. Ebből 15 község teljes közigazgatási területe érintett.

A természeti-földhasználati tényezők indokolták, hogy a tervezett natúrpark szélein elhelyezkedő 7 település teljes területéből leválasszuk a nagyüzemi típusú szántóföldi gazdálkodással uralt területeket. Így a Natúrpark összefüggő, természetszerű, illetve extenzíven művelt területek mozaikjából áll. A Cserhát Natúrparkban teljes közigazgatási területükkel szereplő községek: Alsótold, Becske, Bér, Bokor, Cserháthaláp, Cserhátsurány, Cserhátszentiván, Felsőtold, Garáb, Herencsény, Hollókő, Kutasó, Nógrádsipek, Szanda, Terény. A Cserhát Natúrparkban közigazgatási területük egy részével szereplő községek: Buják, Ecseg, Kozárd, Magyarnándor, Nagylóc, Rimóc, Varsány.

A Natúrpark megközelítése déli és keleti irányból Budapest felől az M3 autópályán, majd a 21. sz. főközlekedési útvonalon keresztül történhet, ahonnan több mellékútvonalon is elérhetjük a területet. Nyugati és északi irányból a 2. sz. úton Rétság felől, illetve a 22. sz. úton Balassagyarmat és Szécsény felől érhetők el a Natúrpark települései. Szlovákia felől jelenleg legkönnyebben Balassagyarmaton, Szécsényen, illetve Salgótarjánon keresztül közelíthető meg, de a tervezett Ipoly-hidak a Natúrpark látogatási lehetőségeit várhatóan megnövelik.

Geográfia

A mai Nógrád megye középső részét Belső-Cserhátnak nevezzük. A földrajzi tájbeosztásban a Központi-Cserhát, illetve az Északi-Cserhát egy része fedi le ezt a területet.

A Cserhát név eredetileg a hegység egy kisebb kiemelkedését jelölte: Cser-hát. Magassága 349 méter, Becskétől 4 kilométerre északnyugati irányban, Kisecset és Szécsényke között találjuk. Ennek a hegynek a neve vonódott át az egész hegységre. Az elnevezés találó, hiszen a dombhátakat egykoron összefüggő erdő borította, s uralkodó fája a tölgyfélékhez tartozó cserfa (csertölgy) volt. Tűzifaként ma is ez a legértékesebb. Erdélyben cserefának nevezik. A Hernád és a Bódva közti dombvidék is innen kapta nevét (Cserehát).

A mi Cserhátunk, bár hegyvidéknek nevezzük, valójában dombvidéki táj, hiszen az 500 méteres középhegységi szint fölé csak néhány csúcsa emelkedik (Szanda, Dobogó-tető, Tepke és a közeli csúcsok). Nagy kiterjedésű részei még a 300 méteres magasságot sem érik el. Jóval lankásabb ívelésű vonulatokból áll, mint a szomszédos Börzsöny vagy Mátra, a Karancs-Medvesnél is alacsonyabb. Szerkezeti felépítése viszont sokkal változatosabb szomszédainál, kora nagyobb időtávlatot ölel át. A középidei mészkőrögök az oligocén tengerből lerakódott, a dombhátak lejtőin felbukkanó agyag, homok, homokkő konglomerátum, még a hegység fő karakterét meghatározó miocén andezitvulkanizmus előtt keletkeztek.

A Központi- vagy Kelet-Cserhát kialakulásának legfontosabb időszaka a miocén volt. 22 millió éve egy robbanásszerű óriáskitörés mintegy 50 méter vastag vulkáni por és hamuréteggel borította be a tájat. (Ez az égből hulló forró vulkáni üledék konzerválta az Ipolytarnóci leleteket is.) A geológusok alsó-riolittufának nevezik ezt a réteget. A hamuszórást lávaömlés követte. A legnagyobb vulkánkitörés 18-19 millió éve következett be. A kitörés most is robbanásszerű volt, és riolittufa lerakódásával kezdődött. Ez után a mélyben lévő magma fészekből feltörő izzó, cseppfolyós kőzetolvadék több helyen andezitláva-ömlést eredményezett.

A háromszor megismétlődött vulkanikus mozgások következményeképpen a Vezúvhoz hasonló rétegvulkáni kúpok keletkeztek. Ezek az évmilliók során lepusztultak, összetöredeztek, de roncsaik ma is felismerhetők (Buják, Bér, Ecseg, Mátraszőlős, Hollókő, Herencsény, Becske környékén). Sámsonháza szélén az egymást követő hamuszórások és lávaömlések váltakozása az egykori sztrató- (réteg-) vulkán metszetét adják. A Tepke, a Purga, a Macska-hegy, a Nagy-Kő-tető, a Köves-bérc, a Kerek-bükk, egy 10 kilométer hosszú ÉK-DNY irányú rétegvulkáni sor csúcsai. Ezzel párhuzamosan fent, tőle 2 kilométerre húzódik a Major-hegy, Bükk-hegy, a Nagy-Mező-hegy, a Bézma, a Közép-hegy, a Magas-hegy, a Bokri-hegy csúcsok által kijelölt másik rétegvulkáni sor. Az utóbbit a patakok már erősen feldarabolták (Zsunyi-patak, Szuha-patak, Bokor-patak).

A magma fészekből felfelé igyekvő láva többször, több helyen, több kilométer hosszúságban hasadékkitöréseket hozott létre. Hollókő felé az andezittelérek az előbbiekre merőleges törésvonalak mentén DK-ÉNY irányúak, majd Herencsény után Nyugat felé fordulnak és csapásirányuk K-Ny-i lesz. Szanda és Bercel térségére is a DK-ÉNY csapásirány jellemző. A Szanda-hegy és a Berceli-hegy piroxén-andezitje sötétszürke színével emlékeztet a bazaltra. A Szanda-hegyi andezit oszlopos formájú kristályosodása is hasonlít a bazalthoz. Régebbi leírások még bazaltnak tartották. A nógrádkövesdi kőbányában ezt bányásszák. A Bér községtől nyugatra magasló Nagy-hegy északi részén majdnem fekvő, (70 fokos dőlésű) ívelt, 10 méter hosszú andezit oszlopai is vulkanológiai ritkaságnak számítanak. Hasonló jelenséget a vulkanológia szaktudománya összesen négyet ismer a világon! Az oszlopos elválású kristályosodás ugyanis elsősorban a bazaltra jellemző. Ennek legszebb képződményei is Nógrád megyében vannak (Somoskő, Szilváskő).

A Cserhát mai arculata a későbbi lepusztulás eredménye. A keményebb andezit alatt vagy mellett lévő puhább és lazább üledéket a víz, a szél erősen erodálta, míg az andezit ellenállt a külső erők pusztításának. A Cserhát kiemelkedései tehát másodlagosak, a pusztító erők munkája nyomán keletkeztek, mintegy tanúskodnak a régi felszín magasságáról.

Az andezitvulkanizmus második hullámát a terület süllyedése követte és tenger nyomult a térségbe. A szigettengerből ősmaradványban gazdag lajtamészkő-rétegek rakódtak le (pl. Buják). A miocén végén, 10 millió éve az andezitvulkanizmus a felső riolittufa rétegek lerakódásával befejeződött. Az egykori vulkánok utolsó maradványai a szénsavas savanyú források (csevicék). A pliocén időszakban a Cserhát déli részét a Pannon- beltenger öntötte el. (pl. Ecseg, Buják, Bér környéke). Homokos, agyagos üledékei között kisebb lignittelepeket találunk. Bányászatra csak a Mátra- és a Bükk- aljai rétegek alkalmasak (Visonta, Bükkábrány).

A pliocén végén a Pannon-tenger visszahúzódott, a Cserhát magasabb részeit az erózió pusztította, a mélyebb helyeken: a völgyekben, a medencékben feltöltődés jelentkezett. A jégkorszakban (pleisztocén) a hegység északi és déli előterében, a szélesebb völgyekben a sivatagi területekről a szél által szállított finom por rakódott le. A lösz, a löszös homok, a sárgaföld az Ipoly balparti és a Zagyva jobbparti mellékpatakjai közötti dombhátakat borítja.

A földtörténet jelen korában (holocén) az Ipoly, a Zagyva és mellékpatakjaik völgyében ártéri üledékek keletkeztek (öntéshomok, öntésiszap, öntésagyag) s ezzel kialakult a táj mai arculata. A mai karakter fő jellemzői a lankás ívelésű, enyhe lejtésű dombhátak, közöttük zárt vagy félig nyitott medencék. A medencék patakvölgyek mentén medencesorokba rendeződnek. A medencékbe falvak települtek. A vulkáni kúpokra várakat építettek. A medencék kiterjedése meghatározta a települések nagyságát. A hegység peremén nagyobb községek, a hegység belsejében aprófalvak alakultak ki. A településekre évszázadokon át a természeti viszonyok megszabta izoláltság volt a jellemző. Legszembetűnőbben ez a népviseletben tükröződött. Nincs az országnak még egy területe, ahol ennyire tarka népviselet alakult volna ki. Sajnos a sokszínűség mára eltűnt, a fiatalok „átöltöztek” a 70 évesek viseletében pedig a fekete a domináns szín.

A terület viszonylag gazdag forrásokban, patakokban. A kis vízfolyások két folyó felé igyekeznek. Észak felé az Ipoly, dél felé a Zagyva és mellékfolyója a Galga gyűjti össze a Cserhát vizeit. A vízválasztó a Cserhát gerincén húzódik végig, ennek vonalát az egykori andezitláva-ömlés szabja meg. Az éghajlatot a Cserhát alacsonyhegységi, sőt nagyrészt dombsági jellege határozza meg. A hegyvidéki jelleg tehát alig érvényesül. Nyugatról a Börzsöny, északról a szlovákiai Osztrovszki-hegység, keletről a Mátra annyira közrefogja, hogy inkább a medencejelleg hangsúlyozódik ki. A szelek leszálló légáramlatként érkeznek, tehát bizonyos főn-jelleget tapasztalunk. Ezért a Cserhát az Északi-középhegység legszárazabb területei közé tartozik. A csapadékviszonyok inkább az Alföldéhez hasonlítanak.

Értékeink

Fokozottan védett állatok, értékük (Ft)
Magyar tavaszi fésűsbagoly (Dioszeghyana schmidtii) 100000
Pannon gyík (Ablepharus kitaibelii) 100000
Békászó sas (Aquila pomarina) 1000000
Császármadár (Bonasa bonasia) 500000
Darázsölyv (Pernis apivorus) 100000
Fehér gólya (Ciconia ciconia) 100000
Fekete gólya (Ciconia nigra) 500000
Gyöngybagoly (Tyto alba) 100000
Gyurgyalag (Merops apiaster) 100000
Hamvas rétihéja (Circus pygargus) 250000
Haris (Crex crex) 500000
Kerecsensólyom (Falco cherrug) 1000000
Kuvik (Athene noctua) 100000
Parlagi sas (Aquila heliaca) 1000000
Piroslábú cankó (Tringa totanus) 100000
Uhu (Bubo bubo) 250000
Uráli bagoly (Strix uralensis) 250000
Vidra (Lutra lutra) 250000

Védett gerinces állatok, értékük (Ft)
Védett gerinctelen állatok, értékük (Ft)
Állattan, gerinctelenek

A Cserhát Natúrpark településein megtalálható kézművesek, kismesterségek
Alsótoldon Antal András keramikus számos sikeres kiállítás részvevője, elismerés birtokosa is. Ugyancsak itt működik Bercsényi Péter és sBercsényi Tamás fazekasok műhelye és a településen él Szalai Zoltán díszműkovács is.
Cserháthalápon kiemelkedő Schottner Andrásné tevékenysége, aki a népviselet továbbvitelét öregbíti babakészítéssel és felnőtt népviseleti ruhák varrásával. Szklenár Mihály fafaragó, aki naív módon, ügyesen dolgozik a fával, és, Cifrik Gyula borász, aki most kezdte a tevékenységét, neki van bemutatásra alkalmas boros pincéje is.
Cserhátsurányban a helyi termékek feldolgozása közül jellemző a lekvárkészítés, a fafeldolgozás, biotermékek, a gyógy- és fűszernövény feldolgozás, valamint az illóolaj előállítás.
Felsőtoldon házi jellegű sajtkészítés jelenleg is van.
Herencsény legismertebb személyisége Bartus Józsefné, Szandai Teréz, mesemondó, a népművészet mestere. Országosan ismert személyiség, meséi könyvben jelentek meg, több film készült róla.
Kutasón felejthetetlen élményt kínál egy látogatás a Ferenczy fazekasműhelybe, ahol egy tehetséges helyi fiatalember, Ferenczy Kristóf és festő édesanyja tevékenykedik, megörökítve a táj szépségeit kerámián és vásznon.
Rimócon bemutatásra érdemes tevékenység a régi mesterségek – népviselet készítése: Holecz Istvánné Népművészet Mestere, Déska Bertalanné Népi Iparművész.
Szandán bemutatásra érdemes tevékenység a csuhéfonás, amit Viktorné Marika néni az érdeklődők kérésére megismertet.
Terényben a kézműves hagyományok és értékek őrzői: Mucsina Gyula sajtkészítő, Fáyné Tornóczky Judit csipkeverő.
Hollókőn él Kelemen Ferenc helyi fafaragó, és több kézműves hagyományokat őrző műhely is működi: Fazekasház, Kézműves Porta, ami egy kézműves játszóház, és a település legrégebbi alkotóháza, a Szövőház, amely egyben szövéstörténeti kiállítás, élő műhely és oktatóbázis is. Több megyei kézműves rendelkezik kiállítással és termékértékesítő hellyel az Ófaluban: Antal Gergely keramikus, Bercsényi Péter fazekas, Fekete Róbert fakanalas.

Építészeti értékeink

Védett természeti területek létrehozása
A Natúrpark valamennyi településén találunk értékes természeti területeket. Ezek jelentős része van természetvédelmi oltalom alatt (országos, illetve helyi jelentőségű védett természeti terület), de számos kiemelkedő értékű terület védelme még nem megoldott.
Különösen azon településeken, ahol nincs országos jelentőségű védett természeti terület, nagy jelentőséget látunk a helyi védetté nyilvánításban. A település embereinek egyetértésével, az önkormányzat képviselőtestülete által védelem alá helyezett területeket a lakók sokkal erősebben magukénak érezhetik, mint az állami szervek által védetté nyilvánítottakat. A védetté nyilvánítással biztosított természeti állapotmegőrzés mind a terület élhetőségét, mind bizonyos hasznosítási módok (látogatás, oktatás, hagyományos gazdálkodás) lehetőségeit javítja. Miután a jó természetességi állapotú, magas biodiverzitású területek az egész világon rohamosan csökkennek, ezek a megőrzött területek ma még csak részben ismert értéket képező tartalékai lehetnek vidékünknek. Abban bizonyosak lehetünk, hogy utódaink hálásak lesznek a természet számukra fenntartott szigeteiért.
Programunk része a már ismert, értékes területek védetté nyilvánításának előkészítése, illetve újabb potenciális területek felkutatása.
Az általunk ismert legértékesebb, védelemre érdemes természeti területek:
Becske: Bástya.
Bér: Nagy-hegy (helyi jelentőségű védett természeti terület bővítése), Csirke-hegy, Öreg-hegy.
Bokor: Bokor-patak völgyének egyes részei.
Buják: Csirke-hegy és Kántor-rét, Hényelpusztai tölgyes és rétek, Kálvária-hegy, Virág-patak völgye, Őr-hegy, Nyuga-hegy, Tarisznyapart.
Herencsény: Gyürki-hegy.
Hollókő: Szár-hegy.
Nagylóc: Kő-hegy, Hársas, Kutya-hegy.
Nógrádsipek: Málna-hegy, Pusztavár-hegy, kis hepetavak a Biatosi-erdőben, a Dobogó-tető és Pusztavár-hegy aljában.
Rimóc: Nyerges-hegy és Szél-hegy, Pusztavár-hegy.
Szanda: Szanda-hegy és Vár-hegy (helyi jelentőségű védett természeti terület bővítése).
Terény: Dolinka, Peres.

Jeles fák megőrzése és bemutatása
Területünk legidősebb élőlényei, múltunk őrzői azok a többszáz éves fák, melyekkel elszórtan sokfelé találkozhatunk a Natúrparkban. Leggyakrabban a kocsányos tölgy ér el tekintélyes kort, de ismerünk idős csert, molyhos tölgyet, bükköt és házi berkenyét is. Kiemelkedő Buják területe, ahol – a Cserhátban egyedülállóan – több tucat hatalmas, öreg kocsányos tölgy maradt fenn. Korukon kívül egyéb okból is jelentősek lehetnek egyes fák, így például Varsányban a különösen terebélyesre nőtt tábi fűzfa, vagy Terényben a Büdöskei-forrást a tövében rejtő fűz.
Célunk, hogy megismerjék mind az itt lakók, mind az idelátogatók ezeket a különleges értékeket. Ennek érdekében iskolai akciókat (pl. a falu legidősebb fájának „örökbe fogadása”), illetve a felnőtt embereket is megmozgató programokat tervezünk. Ember és természet kapcsolatának erősítését szolgálhatja például, ha a település legidősebb(nek tartott) fáját legidősebb emberéről elnevezzük.
Turisztikai célt szolgálhat egy olyan út kijelölése, mely a terület jeles fáit fűzi föl és mutatja be. Ez gyalogos és gépjárművel végigjárható utat egyaránt jelenthet, utóbbi a környék többi településének ismert jeles fáit is felkeresheti (mohorai Mikszáth-emlékfa, csesztvei Madách-emlékfa). A „Cserháti fák útjának” alapja egy kiadvány kell, hogy legyen, mely biológiai és kultúrtörténeti ismeretekkel, térképekkel teszi lehetővé a fák felkeresését.
A jeles fák megőrzését helyi jelentőségű védett természeti emlékké nyilvánításukkal kívánjuk elérni. (Az őshonos fafajok idős egyedei, mint genetikai értékek és egyedi tájértékek feltérképezését a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság végzi.)

Gazdálkodás

Mint hazánkban mindenütt, a Cserhátban is gazdag múlttal rendelkezik a szőlő- és gyümölcstermesztés. A szőlőművelés jelentőségét mutatja, hogy szinte valamennyi település határában találunk jelenleg is művelt, vagy felhagyott szőlőket, illetve „Szőlőhegy”, „Szőlők” stb. elnevezésű dűlőket. A Cserhátban - főleg déli részén - hajdan jó minőségű, keresett borokat termeltek. Ennek a filoxéra-járvány vetett véget, melynek következtében az ősi szőlőfajtákat zömében direkttermő észak-amerikai fajtákkal (pl. Noah, Othello) váltották föl és a szőlőterületek aránya is drasztikusan csökkent.
Jelentős nagyüzemi ültetvények a Cserhátban nem létesültek. Nagy tájképi-, kultúrtörténeti- és természeti értéket képviselnek ugyanakkor a hagyományosan művelt szőlőterületek. Különösen a Központi-Cserhát déli hegyoldalainak mészkővel, löszös üledékkel fedett területeinek szőlői kiemelkedő értékűek. Itt a karós művelésű szőlők parcellái váltakoznak a különböző időben felhagyott szőlők helyén kialakult irtásrétekkel, cserjésekkel, tölgyes-foltokkal. A szőlőlábak borházai és pincéi, a parcellákból kihordott kövekből épült kősáncok, a számos idős gyümölcsfa tovább növelik az ilyen területek változatosságát, esztétikai értékét. A hagyományos művelésű szőlőterületek szép példái a Cserhátban a hollókői Öregszőlő (Világ Kulturális Örökség része) és a bujáki Csirke-hegy (Natura 2000 terület része). Említésre érdemesek a Szécsényi-dombság felhagyott szőlői, ezekből kerültek elő a Cserhát fokozottan védett növényei: a papucskosbor (Cypripedium calceolus) és a méhbangó (Ophrys apifera).
A gyümölcsészet hajdani jelentőségére szintén a dűlőnevek sokasága („Szilvás”, „Almás”, „Körtélyes” nevek mindenfelé), illetve idős emberek emlékezései utalnak. Elvétve ma is lehet találkozni „oltogató emberekkel”, akik erdőn, mezőn oltanak be vadalanyokat és kinn is hagyják a megnemesített gyümölcsfát, arrajárók örömére. Ezt talán a gyümölcshöz való ősi közösségi jog továbbélésének is tekinthetjük.
Nagyüzemi gyümölcsösöket a termelő szövetkezetek is létesítettek, illetve a rendszerváltás óta is több helyen telepítettek bogyósokat, csonthéjasokat és almát. Kisgazdasági szinten is létesültek nagyüzemi módszerekkel művelt gyümölcsösök. Kedvező folyamat, hogy megjelentek az integrált termesztés technológiai rendszere szerint működő ültetvények, melyek (viszonylag) környezetkímélően állítanak elő piacképes terméket. Kívánatos lenne területünkön ökológiai gazdálkodással működő gyümölcsültetvények létrehozása, melynek piacképességét javíthatja a natúrpark létrehozása.
A hagyományos gyümölcstermesztés maradványának helyszínei elsősorban a szőlőhegyek és a házikertek. Bár zömében itt is kiszorították a közelmúlt és a jelen divatfajtái a tájfajtákat, de sok udvarban látni még egy-egy idős körte és almafát. A tulajdonosok dicsérik a régi fajtákat ízükért, ellenálló-képességükért (nem kell permetezni), de sajnos metszésüket, ápolásukat, továbbszaporításukat egyre kevesebben végzik.
A csapadékosabb dunántúli, illetve hegyvidéki tájakra jellemző kaszált gyümölcsösök a szárazabb Cserhátban kisebb jelentőségűek voltak, mára gyakorlatilag eltűntek. Néhány területen (északias kitettségű, mélyebb talajú domboldalakon, patakok mentén) érdemes lenne létrehozni ilyen, tájképi és biológiai változatosságot növelő kultúr-élőhelyet. Fontos tájalkotók voltak a fás legelők is a Cserhátban, melyeken szintén előfordultak (vad és nemesített) gyümölcsfák. Ezeknek a gyümölcs-hagyásfás legelőknek is lenne létjogosultságuk (a történelmi Nógrád szlovákiai részén még fellelhetők ezek maradványai).
A Natúrpark területén, főként házikertekben és zártkertekben nagy számban találhatók régi gyümölcsfajták egyedei. Ezek kiemelkedő biológiai, kulturális és gazdasági értéket képviselnek, ezért a Natúrpark célja összegyűjtésük, fenntartásuk.

Régi gyümölcsfajták (alma, körte, szilva, cseresznye)

Jelentős még a dió, az őszibarack, a kajszi, a birs és a meggy termesztése, de ezeknél a gyümölcsöknél tájfajtákat kevéssé különböztetnek meg. A Natúrpark területén, Kozárdon a fojtós berkenye is jelentős termesztésbe vont faj volt. Néhány évtizede vágták ki nagyméretű, idős példányait, de ezek fiatal utódai még élnek a felhagyott szőlőkben. (A Natúrpark szomszédságában, Mátraszőlősön és Sámsonházán napjainkban is termesztik néhányan a fojtós berkenyét, megkülönböztetve az értékesebb körte alakút a kevésbé értékes alma alakútól.)

Az önellátó, alkalmazkodó helyi/térségi mezőgazdálkodás visszaállítása egészségvédelmi, foglalkoztatottsági és környezetbiztonsági szempontból is a magyar vidék fejlődésének sarkalatos pontja. A nagyüzemi típusú, gépi munkán, rutinszerű kemikália használaton alapuló növénytermesztés, nagyüzemi állattartás termékei veszítettek piacképességükből, az egészséges, vegyszermaradvány-mentes élelmiszerek után a kereslet viszont nő. A fenntartható, helyi viszonyokhoz alkalmazkodó mezőgazdaság hagyományos és modern módszerei ismertek, illetve elsajátíthatók, azonban életforma-szerű gyakorlásukhoz a helyi kereslet növekedése is szükséges.
Az önellátás növeléséhez első lépés a szemléletváltozás kell, hogy legyen. Egy család élelmiszer-szükségletének bizonyos része a házikertben megtermelhető, ebben az esetben pedig tudja a fogyasztó, hogy mit eszik-iszik. A településen, környéken, ismert gazdálkodó által termelt élelmiszerekre szintén rálátásunk lehet, így a minőség garantált. Az állandó vevőkör kiépítése a gazdálkodónak is értékesítési biztonságot ad.
A fenntartható, alkalmazkodó mezőgazdaság lehetőségei a Natúrpark területén: külterjes, legeltető nagyállattartás, külterjes baromfitartás, extenzív gabonatermesztés, ökológiai módszereken alapuló intenzív kertészeti- és gyümölcskultúrák, gyógynövény- és fűszernövény-termesztés, extenzív jellegű energianövény-termesztés kisüzemi méretekben.
Alapítványunk tervezi, hogy tanácsadással, pályázati lehetőségek felkutatásával, pályázatírással, szakmai rendezvényekkel segíti fenti célkitűzések megvalósulását.

A történelmi- és tájfajtákból álló szórványgyümölcsösöknek tehát, amellett, hogy génrezervátumokként működnek, esztétikai- és gazdasági értékük is jelentős lehet. A helyi önellátás növelése mellett a turisztikai kínálatot is bővíthetik. Az elmaradott térségek fejlesztése, eredeti tájkép megőrzése, helyreállítása céljából lehívható EU források megpályázása a Natúrpark szakmai programjának része. Ebbe a körbe tartozik az archaikus gyümölcstermő reliktum területeink védelme, új szórványgyümölcsösök létesítése, a fajták térségünkben való megőrzése, gyümölcslé- és gyümölcsbor-termelés előmozdítása, ínyencek igényeinek kielégítése ún. nosztalgiafajtákkal. Szükség lesz gyümölcsészeti tanfolyamok szervezésére, melyekbe (oktatóként) környékbeli, tapasztalt kertészkedő emberek bevonását is tervezzük.
A program megalapozásához már elindult területünkön a népi fajtaismeret, a hagyományos gazdálkodási módok tanulmányozása, az értékes régi fajták egyedeinek felmérése.

A helyileg előállított, kidolgozandó kritériumoknak megfelelő termékek eladhatóságát növelni szeretnénk. Ezt a minőség biztosításával, egységes megjelenéssel (származási hely kiemelésével), árusítási alkalmak és a szélesebb körű megismerés lehetőségének megteremtésével kívánjuk elérni. Elsősorban tájjellegű mezőgazdasági valamint házi- és kézműipari termékek előállítását és értékesítését szorgalmazzuk.

Bármely forrásból tanulmányozzuk a hajdani népéletet, hamarosan szembe kell tűnjön az állattartás kiemelkedő jelentősége. A szarvasmarha-tenyésztés adottságai kiválóak, de a többi gazdasági állat tartásával is mindenfelé foglalkoztak. A termelő szövetkezetek intenzív állattartó-telepeket is létrehoztak a területen, de ezek mára megszűntek. A Natúrpark területén a vállalkozás-jellegű külterjes nagyállat-tartást, illetve a háztáji állattartást igen fontos előmozdítani. Ez mind az önellátó gazdálkodásnak, mind a valódi falusi turizmusnak alapfeltétele, emellett a kultúrtáj fenntartásához is nélkülözhetetlen. Azt, hogy megfelelő feltételek mellett az állattartási kedv újjáéled, területünkön már számos példa bizonyítja szarvasmarha, juh, kecske és mangalica esetében is. Növekszik a Cserhátban is a népszerűsége történelmi fajtáink tartásának, így szürke marhával, magyar tarka szarvasmarhával, hortobágyi és gyimesi rackával, cigájával egyaránt találkozhatunk.

A legeltetéses állattartás természetvédelmi jelentőséggel bír. A legeltetéses állattartás a múltban a Cserhát egyik legfontosabb tájhasználati módja, az itt élő nép egyik fő megélhetési forrása volt. Az utóbbi évtizedekben drasztikusan visszaesett, amelynek többek között a falusi lakosság életmód-váltása volt az oka. A helyenként újjáéledő legeltető állattartás jórészt nagyobb tejelő- és húsmarha, valamint juhállományok létrehozását jelenti, a háztáji (családi) tartással már csak elvétve találkozhatunk.

A legeltetési módszerek változásával jellemzővé vált nagy állatlétszámok kis területen tartása, ezzel túllegeltetett, degradált gyepek létrejötte. A hazánk legértékesebb élőhelyei közé tartozó, másodlagos sztyepprétek fenntartásához szükséges, kis állatlétszámmal történő, rendszeres legeltetés jelenleg szinte sehol sem biztosított. A legeltetés visszaesésével a mocsárrétek kaszálása is javarészt megszűnt, ezeket zömében felszántották, a megmaradtakat sok esetben özöngyomok lepik el, vagy elnádasodnak.

A legeltetett gyepekhez kötődő állatfajok fentiek miatt megritkultak, vagy eltűntek a Cserhátból. Talán legjobb példa az ürge (Spermophilus citellus), melynek Buják mellől ismerjük utolsó néhány példányát. Erősen megritkult számos madárfaj is, mint a kuvik (Athene noctua), vagy a búbosbanka (Upupa epops). Visszaszorultak a legelő állat trágyájában élő rovarfajok, mint például a védett holdszarvú ganéjtúró (Copris lunaris).

Az erdők tulajdonviszonyai tekintetében az állami tulajdon dominál. Legfontosabb erdőgazdálkodók az állami tulajdonú erdőkben az Ipolyerdő ZRt., a Honvédelmi Minisztérium Bujáki Erdészete, illetve országos jelentőségű védett természeti területeken a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság.
A jelenlegi erdőgazdálkodás jellemzői:
Vágásos gazdálkodás kizárólagossága
A Központi-Cserhátban a tájidegen fafajok aránya viszonylag kicsi
Az Északi-Cserhátban jelentős az akác térfoglalása
Őshonos fafajok állományaiban általános gyakorlat a természetes felújítás
A Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben, illetve Hollókői Tájvédelmi Körzetben a természetvédelmi jogszabályoknak megfelelő erdőgazdálkodás folyik

Jelentős a talajvédelmi rendeltetésű erdők aránya, ezek egy része kiemelkedő biodiverzitás-védelmi funkciót tölt be. A legjellemzőbb természetszerű erdőtípusok a cseres-kocsánytalan tölgyesek, illetve a középhegységi gyertyános-tölgyesek. A bükkösök helyenként vannak jelen nagyobb kiterjedésben, Nógrádsipek, Herencsény és Rimóc határában. Fenti típusok állományainak nagy részében intenzív erdőgazdálkodás folyik, így azok természetességi állapota kedvezőtlen. A meredekebb hegyoldalak sziklaerdői, melegkedvelő tölgyesei és bokorerdői nehezebb megközelíthetőségük miatt még jobb természetességi állapotban vannak.
A Natúrpark őshonos fafajokból álló erdőiben a jövőben teret kell biztosítani a természetközeli erdőgazdálkodási formáknak, így a Pro Silva elveken alapuló erdőgazdálkodásnak, a szálalóvágásos, illetve a szálalásos gazdálkodásnak. Védett területeken, illetve egyes talajvédelmi rendeltetésű erdőkben érintetlenül hagyandó állományok kijelölése is fontos feladat.
Az erdőgazdálkodás természetközelibbé válása nem csak természet- és tájvédelmi érdek. A klimatikus és a hidrológiai viszonyok stabilabbá tételével, a biológiai sokféleség megőrzésével a természetszerű erdők növelik a terület ellenálló-képességét a természeti- és antropogén eredetű szélsőséges eseményekkel (pl. árvizekkel, aszállyal, rovargradációkkal) szemben.

A Natúrpark területén elsősorban nagyvadas vadászterületek találhatók, de kisebb-nagyobb súllyal az apróvad-gazdálkodás is szerepet játszik a vadásztársaságok jelentős részénél. Elsősorban a natúrpark peremeit adó Cserhátalján, Ipoly-völgyben él nagyobb fácán, illetve mezei nyúl állomány. A fogoly állományai csaknem teljesen felszámolódtak a területen, a Cserhátalján a közelmúltban kezdtek meg visszatelepítési programot. Az apróvad-gazdálkodás modern módszerei jórészt természetvédelmi szempontból is előnyösek (mezei élőhely-fejlesztések, egyes túlszaporodott ragadozók, pl. a róka visszaszorítása), a nagyvad-gazdálkodás azonban számos ökológiai problémát (is) okoz.
A természetközeli vadgazdálkodás a nagyvad-létszám fenntartható mértékűre csökkentésével valósítható meg. Területünkön elsősorban a vaddisznó állománya ért el a mező- és erdőgazdálkodás sikerességét, illetve a természeti területek ökológiai állapotát veszélyeztető mértéket. A szarvas, az őz, helyenként a dám és a muflon szintén jelentős gazdasági- és természetvédelmi károkat okoz. Az erdők természetes felújulása, illetve felújítása költséges védekezési eljárások alkalmazása nélkül sok helyen már nem lehetséges. Ugyanakkor az erdőgazdálkodás jelenlegi – természetes folyamatokat alig figyelembe vevő – módszerei elősegítik a vadkár kialakulását.
A tájidegen muflon és dám különösen veszélyes lehet egyes természetszerű élőhelyeken (nem részei a Kárpát-medence természetes életközösségeinek, ezért a többi élőlény nem alkalmazkodott jelenlétükhöz). A natúrpark területén további elterjesztésüket korlátozni kell, a védett, illetve Natura 2000 területeken fel kell számolni állományaikat, az életközösségek további sérülésének megelőzéséhez.
Az egyre gyakrabban létesített vadaskertek – jellegüknél fogva – szélsőségesen felerősítik a nagyvad károsítását, ezért jó állapotú, értékes természeti területeken kerülni kell kialakításukat.
Néhány vadfaj állományának alakulását a Nógrád Megyei Vadászkamara adatai alapján mutatjuk be megyénkben, melyekből jól látható az őshonos nagyvad fajok erős állománynövekedése, illetve az őshonos apróvadak állományainak drasztikus megfogyatkozása.
A gímszarvas becsült állománya az 1961-es 376 példányról 2000-re 2719 példányra nőtt.
Az őz 1960-ban becsült 1116 példányos állománya 2000-re 4635-re nőtt.
A vaddisznó állományát 1960-ban 304 példányra becsülték, 2003-ban pedig a megyei teríték 6433 példány volt.
A mezei nyúl 1963-ban 31304 példányra becsült állománya 1992-ben érte el a mélypontot (2600 példány), azóta lassan növekszik.
A fogoly 1962-ben 27853 példányra becsült állománya 1992-re 750 példányra csökkent, jelenlegi állománya pedig ennek is a töredéke, megyénkben eltűnéssel fenyegetett a faj.

A Natúrpark területén több horgászattal hasznosított víztározó található. A horgászturizmus a natúrpark célkitűzéseivel összeegyeztethető, azonban a víztározók létesítése számos ökológiai problémát is felvet.
A víztározókat leggyakrabban a Cserhátban erősen visszaszorult élőhely-típusok, így ligeterdők, bokorfüzesek, mocsárrétek, magassásosok, patakmenti magaskórósok helyén hozzák létre. Ezek a vízhez kötődő élőhelyek biológiai és tájképi szempontból is rendkívül fontos részei a tájnak, további visszaszorulásuk az élővilág fokozott elszegényedését, az ökológiai stabilitás romlását okozná.
A völgyzáró gátas víztározók különösen erős hatással vannak a természeti állapotra. Megszakítva a patakok ökológiai folytonosságát, számos meghatározó vízi élőlény (főként a halak) számára mozgási akadályt jelent (Ez a probléma hallépcső beépítésével mérsékelhető, ami azonban jelentősen megdrágítja a beruházást.). A víz fizikai, kémiai és mikrobiológiai paramétereit is alaposan megváltoztatja egy nagyobb kiterjedésű állóvíz, ami az alsóbb szakasz élővilágának szegényedését, uniformizálódását okozza.
Egyre jelentősebbé váló probléma a vizeket érintő biológiai invázió. Ez a víztározókban felszaporodó egyes idegenhonos halfajok (pl. törpeharcsa, ezüstkárász, kínai razbóra, naphal) esetében veszélyes, mely fajok a patakba jutva a gerinctelen és gerinces fauna ragadozójává, illetve kompetítorává válnak.
Általában minél felsőbb patakszakaszra építenek völgyzáró gátas tározót, annál erősebb hatása jelentkezik a patakon, hiszen egy állóvíz tulajdonságai a gyorsfolyású, oxigénben dús pataktól igencsak eltérnek. Egyes esetekben (pl. Zsunyi-patak) geográfiai okok miatt ez módosulhat, ahol a patak alsóbb szakaszán hegyek közé érve hegyvidékibb jelleget vesz fel.
Ugyanakkor a víztározók új vizes élőhelyet is jelentenek az adott tájban, számos növény- és állatfaj megtelepedését, illetve állományának gyarapodását biztosítva. Így igen fontos kétéltű szaporodóhelyek, madár- illetve denevér táplálkozóhelyek alakulhatnak ki.

Fentiek alapján a halgazdálkodási és egyéb célú víztározók építése/üzemeltetése során a következő természetvédelmi szempontok érvényre jutását tartjuk fontosnak:
Víztározók inkább az alsóbb patakszakaszokon épüljenek (ahol árvízvédelmi célokból kiemelt jelentőségük van, ott a kisebb ökológiai problémát okozó zöldtározós üzemmódú tározók építése javasolható).
Jó állapotú, értékes vízhez kötődő élőhely-típusok helyén ne létesüljenek víztározók, erre a célra természetességi szempontból degradált területeket jelöljenek ki.
Ahol árvízvédelmi célokat nem szolgál, ott oldaltározó épüljön inkább, ami kisebb ökológiai hatással van a tápláló patakra. A völgyzáró gátas tározók hallépcsővel kerüljenek megtervezésre.
A haltelepítéseknél kerüljék az idegenhonos fajokat, a szándék ellenére elszaporodó inváziós halfajok tározóból való kikerülésének megakadályozására mindent meg kell tenni.
A tározók építésénél minél teljesebben kímélni kell az eredeti természetszerű növényzetet, illetve biztosítani kell annak visszatelepülését. Zavartalan, nádasodó-gyékényesedő részek fenntartása (főként a befolyási végen) vízminőségi, halgazdálkodási és természetvédelmi szempontból is előnyös.

Megemlítendő, igen értékes élőhelyek az eredetileg halfaunával nem rendelkező, természetes kis állóvizek. Ezek gerinctelen állatvilága, illetve a benne szaporodó kétéltűek érzékenyek a halak esetleges megjelenésére. Jellemző, hogy lelkes horgászok ezekbe is betelepítenek néhány halat (sokszor ezüstkárászt, törpeharcsát), ezzel erősen beleavatkozva a kialakult életközösség működésébe. Mivel ezek a kisvizek néhány évenként-évtizedenként úgyis kiszáradnak, kerülni kell mindenféle halasításukat.

Turizmus

Erdei iskolák a Cserhát Natúrparkban
A tanulók ilyenkor az iskolájuk, lakóhelyük környezetétől eltérő helyszínen, általában természetközelben tanulnak néhány napig. Tananyag lehet mindaz, ami ott valóságban, közvetlenül megfigyelhető, megvizsgálható, felfedezhető. A problémák, konfliktusok megoldása, szabadidejük megszervezése során jobban, több oldalról ismerhetik meg egymást - és ezzel együtt önmaguk képességeit is - a tanulók. Az erdei iskola tehát mind a környezeti nevelés, mind a közösségformálás kiváló terepe.
A Cserhát hegység központi vonulatai és apró falvakkal tűzdelt völgyei ideális helyszínt adnak ahhoz, hogy a tanulók, a gyermekek a maga valóságában tapasztalják meg ember és természet, természet és történelmi múlt egységét, egy olyan tájegységen belül, ahol a néprajzi tárgyi értékek éppen úgy megőrződtek, mint a hegyhez, fához kötődő monda-csodák. A tervezett Cserhát Natúrpark segítséget kíván nyújtani abban, hogy az erdei iskolákban, táborokban részt vevő fiatalok a lehető leghasznosabban töltsék idejüket a Cserhát falvaiban.
A Cserhát Natúrpark települései közül Bujákon, Kutasón, Szandán és Terény-Kiskérpusztán működik kifejezetten és főként erdei iskolaként szolgáló szálláslehetőség és erre épülő intézményi ellátás és szervezett program lehetőség.

30 férőhelyes a Bujáki Hagyományőrző Szálláshely ( 3047 Buják, Táncsics Mihály út 2.) A honfoglalás óta lakott nógrádi faluban ideális erdei iskolai programok szervezhetők, mivel természeti értékekben, történelmi emlékekben, néphagyományokban bővelkedik. A nevelési feladatoknál kiemelhető a falu lakóival való helyes viselkedés és kommunikáció, közvetlen kapcsolat kialakítása vagy az önállóság, önkiszolgálási képességek fejlesztése, illetve a környezettudatos magatartás gyakoroltatása. Az oktatási feladatok társadalmi ismeretek témakörében helyt kaphat például Buják és környéke történetének, történeti emlékeinek megismerése vagy a palóc kultúra (népi építészet, tárgykultúra, népviselet, hagyományos mesterségek, népművészeti alkotások, jellegzetes palóc nyelvjárás, népi játékok) felderítése, megismerése, kipróbálása illetve lehetőség nyílik a földrajzi környezet és a településszerkezet közötti összefüggések keresésére is.
A természetismeret témakörében:
• A környék felszíni formáinak meghatározása terepen.
• Iránytű használata, tájékozódás térképen, térképjelek, turistajelzések tanulása.
• A növényekről, állatokról tanultak elmélyítése, ismeretbővítés - Kis növényhatározó és Állathatározó használata.
• Elhalt növényi részek gyűjtése, állatok megfigyelése, nyomkeresés, nyomrögzítés.
• Tanösvény megismerése.
• Elemi ismeretek szerzése az erdő- és vadgazdálkodásról, az erdészek munkájáról.
A fenti lehetőségeken túl még kiegészítő helyi programokat is vannak:
- babamúzeum
- helyi múzeum
- néptánc tanulás
- fonó (énektanulás és népszokások felelevenítése )
- hajnali vadles ( erdész kíséretében )
- vadaspark ( lovaglás, tenisz, strandolás )
- népviseleti bemutató ( lányok öltöztetése és fényképezési lehetőség )
- tanösvény (erdész vezetésével )
- fafaragás
- tehénfejés, 1 bögre friss tej
- nudli-készítés mákkal, dióval vacsorára, szakajtóban pogácsa

A Kutasói Erdei Iskola hétfőtől péntekig személyes hangvételű, a gyerekeket megmozgató foglalkozásokat, a kis falu barátságos, biztonságos közösségi és természeti környezetet biztosít. Kínált programok:
A Cserhát felfedezése - térképes tájékozódási, természetismereti és környezetvédelmi nagyjáték a kutasói erdőkben
Kutasói konyha, kutasói kemence - közösségi sütés-főzés palóc módra
Ló és ember kapcsolata - lovardai munka
Kutasó Táblája - szabadtéri stratégiai kalandjáték
A természet boszorkánykonyhája - bogyók, füvek, erdei gyümölcsök gyűjtése, megismerése, felhasználási lehetőségeik
Alkotókert - kreatív-kézműves foglalkozások
Részletek és jelentkezés: www.kutaso.hu

A Szandavári Diáktábor 120 fő elszállásolására alkalmas "A" kategóriás ifjúsági szálló (2697 Szanda, Petőfi út 1.). Az erdei iskola mintaprogramja:
Hétfő: Érkezés a Budapesttől mindössze 75 km-re, a Cserhát szívében található, erdőkkel körülölelt hangulatos településre, Szandára. A szálláshely elfoglalása után tréfás falukutatási vetélkedő keretében ismerkedés a táborral és környékével: népi pincesor, palóc építészet, "A Máriácska káponka titka".
Kedd: Bepillantás az állattartás titkaiba - az istálló és egy falusi udvar lakói. Szamaragolás, a környék felfedezése lovas/szamaras kocsival. Ebéd után a Természetvédelmi Területen kialakított Tanösvény bejárása. Az ehhez kapcsolódó feladatlapok kiértékelése után látogatás a Helytörténeti és Vadászati Múzeumban, ahol érdekes előadás egészíti ki a látványos bemutatót.
Szerda: Autóbuszos kirándulás Hollókőre. A Világörökség részét képző "múzeumfalu" felfedezése: 65 védett épület a 17. századi palóc népi építészet stílusában. A falu nevezetességeinek megtekintése, a csoport érdeklődése szerint: Vár - Falumúzeum - Tájház - Postamúzeum - Szövőház - Fazekasház - Mívesház - Babamúzeum - fatornyos, zsindelyes templom. A visszaérkezést követően sportolási lehetőségek (futball, röplabda, ping-pong), játékok, vetélkedők (Ki Mit Tud? - Nógrádról és a palócokról). Vacsora után izgalmas éjszakai állatles a vadőrrel.
Csütörtök: Kirándulás az 528 m magasban lévő szandai várhoz. A 13. századi erőd romjaitól csodálatos panoráma tárul a kiránduló elé. A Várhegy oldalában található geológiai ritkaságnak számító "andezit-orgona" megtekintése. Délután íjászat - az ősi magyar fegyver története, bemutatása, gyakorlati oktatás. Ismerkedés a palóc hagyományokkal: választás a kézműves foglalkozások közül. Este búcsútábortűz, szalonnasütés.
Péntek: "Jó palócok és tót atyafiak": Népi építészet és hagyományőrzés a szomszédos Terényben, ahol már évszázadok óta élnek egymás mellett szlovák és magyar nemzetiségűek. Hajó-harangláb, Szent-Györgyi Emlékhely, védett palóc házak. Séta a Terényi-tóhoz. A vízpart növény- és állatvilága. Búcsú a tábortól, hazautazás.

A fentiekhez hasonló programmal működik az év egy részében, erdei iskolaként a Terényhez tartozó Kiskérpusztán kialakított szálláshely is (2696 Terény, Kiskérpuszta 1.), amelynek különlegessége, hogy Szent-Györgyi Albert gyermekéveit ezen a helyen töltötte el.

A Cserhát Natúrpark 21 településének szinte mindegyikén található olyan szálláshely, amely megfelelő tárgyi és személyi feltételek biztosítása mellett tovább bővítheti a már meglévő erdei iskolai programlehetőséget és kínálatot. Ezek a szálláshelyek, amelyek több-kevesebb férőhellyel rendelkeznek, önkormányzati vagy magántulajdonban vannak. A helyi koncepciók és az országos igények együttes hatása az, ami az erdei iskolai tanulási forma valóban minőségi módon történő megvalósulását lehetővé teszi a Cserhát varázslatos tájain és a völgyeket gyöngyszemekként ékesítő falvaiban.

Az erdei iskolák természetvédelmi oktatási feladataiba beépíthető módon, de a környezeti tudatformálás és szemléltetés önálló eszközeként is jelentős szereppel bírnak a Cserhát hegység területén található tanösvények.
A turistautak többsége erdei utakhoz, ösvényekhez kapcsolódik. A Bükki Nemzeti Park Igazgatósága és más szervezetek a természet széleskörű megismertetésére tematikus útvonalakat jelöltek ki. Ezek a tanösvények, melyek általában egy rövidebb sétautat jelentenek, ahol tájékoztató táblák (útvonalvezető füzetek) adnak útmutatást a terület értékeinek megismerésében.
A tanösvények egyaránt szolgálják a turizmus, idegenforgalom és az oktatás, környezeti nevelés céljait. Az Észak-Magyarország területén (Nógrád, Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben) a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság az alábbiakban ismertetett tanösvényeket létesítette. A bemutatott tanösvények az ipolytarnóci kivételével szabadon látogathatók.
A tanösvények egyedi jelzéssel vannak ellátva, melyet az igazgatóság következetesen használ természetismereti útvonalain. Ezek az útvonalak bárki számára (egyénileg, ill. csoportosan) is felkereshetők, többnyire könnyen bejárhatók; így ajánljuk mindazoknak, akik a természet megismerésére törekednek, s egy kellemes sétára vágynak a természeti környezetben.

Szanda (Szandaváralja) – Vár-hegyi geológiai tanösvény A Központi-Cserhát — és benne az 529 m magas, kettős ormú Szanda hegy — uralkodó vulkanikus kőzete a piroxénandezit. A 3 km hosszú, körtúra jellegű tanösvény az 1976-ban védetté nyilvánított 20 hektáros Szanda Vár-hegyet fogja körül. A Szanda keleti ormáról, a Szandavár romjairól páratlan kilátás nyílik az egész Cserhátra, de a távolabbi Mátrára és Börzsönyre is. A tölgyesekkel övezett szilikát sziklagyepek élővilága is érdekes, de a bemutatóút a földtani látnivalókra összpontosít. Láthatunk itt kőfejtés által kibontott oszlopos elválású andezitfalat, fekvő helyzetű oszlopcsonkokat, gömbhéjas elválású, tufába ágyazódott lávabombákat és a jégkorszaki fagyaprózódás nyomán kialakult „kőtengert”.
Megközelítése: Becske és Bercel közötti műútról a szanda-hegyi kőbányához vezető úton gépkocsival Szőlőkalja-pusztáig lehet közlekedni, onnan gyalog. Becskéről és Szandaváraljáról az országos kék jelzésű turistaúton is el lehet jutni a Szandára.

Hollókői Vártúra Ösvény és biológiai tanösvény (Hollókői Tájvédelmi Körzet, Hollókő)
Az 1977-ben létesült Hollókői Tájvédelmi Körzet az Ófalu népi építészeti értékeit, településszerkezetét, a várrom természeti környezetét és az egykori paraszti gazdálkodási mód jellegzetes nadrágszíjparcelláit, valamint a hagyásfás legelőt hivatott megőrizni. A kulturális Világörökség részét képező Ófalu (Hollókő népi építészeti értékekkel bővelkedő műemléki védettségű része) jellegzetes palóc, szalagtelkes falutípus. A palóc nagycsaládrendszer, az ún. hadak, települési rendje egységes faluképben őrződött meg napjainkig. A Kacsics nemzetség ősi birtokai közé számító falu fölött magasodó szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos várat egy 362 méter magas sziklaoromra építették még az Árpád-korban.
A Vártúra Ösvény az Ófaluban lévő Tájháztól („Táj és a nép” c. kiállítás) indul, és a Várba visz föl, onnan a domb gerincén a parkolóhoz lehet visszasétálni az 1 km-es szakaszon. A (fehér négyzetben zöld átlós sávval jelzett) Biológiai Tanösvény a Vár-hegyet és az ún. Túlsó-mező hagyásfás legelőjét öleli körül. A 4,5 km hosszú sétaút a Cserhátra jellemző típusos élőhelyeket tárja föl.
A tanösvényről térképpel illusztrált útvonalvezető leporellót kérhetnek a tájvédelmi körzet Tájházában.
Megközelítése: Hollókő település parkolójából, illetve az Ófaluban lévő Tájháztól gyalogosan lehet az útvonalon végigmenni.

Buda-hegyi geológiai, botanikai tanösvény (Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzet, Sámsonháza)
Az 1989-ben alapított, jelenleg 7785,2 ha területű Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben, a tervezett natúrpark közelében kialakított tanösvény a miocén középső szakaszának földtani formációit mutatja be. A kiindulópont Sámsonháza nyugati határában lévő felhagyott, rekultivált kőbánya udvarán van: itt tanulságosan tárul fel egy sztratovulkáni sorozat, mely andezitláva, tufa- és agglomerátum-rétegek váltakozásából áll (földtani alapszelvény). Innen a Vár-hegyet (tetején az Árpád-kori Fejérkő várának romjai láthatók) nyugat felől megkerülve, bő egy kilométeres séta után érkezünk meg a tulajdonképpeni tanösvény indítótáblájához. A Buda-hegy déli aljában kialakított (majd 2 km hosszú) ösvény 8 állomásából kettő a környék élővilágát mutatja be, a többi a középső-felső miocén földtani és őslénytani képződményeit.
A séta közben a Buda-hegyi Cserkő-oldal gazdag növényvilága is feltárul a látogató előtt. Értékes növénytársulások, látványos, szép védett növények élőhelyei mellett halad a tanösvény útvonala. Megközelítése: Közvetlenül Sámsonháza É-i határánál a Márkházára vivő műút mellett, a Sámsonháza nyugati szélén lévő felhagyott kőfejtőtől (geológiai alapszelvény) indulva gyalog lehet bejárni.

Ezerangyal Lovarda Kutasó
LOVARDA ÉS ISTÁLLÓ - "Ha Pásztó felől jöttök Kutasóra, a faluban az első kis utcán balra kell fordulni, aztán a játszótér után már látjátok a táblát: Ezerangyal Lovarda Kutasó. A lovakat a legelőn, a patak partján találjátok, vagy a régi építésű, szénapadlásos kőistállóban. Kis ablakokon nézegetnek kifelé. Hátaslovaink: Huszár, Vándor, Popeye, Angyal, Nimród."
LOVASOK ÉS PROGRAMOK - "Főleg gyerekek járnak hozzánk, kezdők és haladók, sok bátor lovas. A kicsi vagy a nagy, füves karámban lehet lovagolni. A sétalovaglás és a tereplovaglás is népszerű. Edzéseket tartunk, a haladókkal díjlovas és díjugrató pályákat tanulunk. Iskolai szünetekben 2007 óta mindig van tábor, a gyerekek a Vendégházban alszanak, a Bableves Csárdában ebédelünk. A szervezett programokon túl, alkalmi lovaglásra szívesen fogadunk felnőtteket is, gyerekeket is."
www.ezerangyal.hu

Gyalogos túraútvonalak a Cserhát Natúrparkban
A natúrpark turistautakkal megvalósított feltártsága meglehetősen jó. Az Országos Kéktúra nyugat-keleti irányban végigvezet a natúrparkon, erről több kisebb, jelzett turistaútvonal ágazik le. A Kéktúra Becskénél éri el a területet, innen Szanda, Cserhátsurány, Nógrádsipek, Rimóc, Hollókő, Felsőtold, Alsótold és Garáb településhatárokat érintve lép ki. az alábbi rövid összefoglalóban ismertetjük, megjegyezve, hogy még számos egyéb terület felkeresésével is hasonló élményekhez juthatunk.
Alsótold
Az északról beérő Kéktúra a falu főutcáján halad végig, dél irányban a Bableves Csárda és Nagymező érintésével a Barát-hegy gerincére jut fel. Idős, természeti értékekben gazdag erdőkön át a Tepke csúcsán álló kilátóhoz érünk. A kilátóról, melyet az Ipolyerdő ZRt. néhány éve újított fel, a Cserhát egyik legszebb panorámája tárul elénk.
Becske
A faluból rövid kirándulás tehető Szandavárhoz. A templomtól a K jelzésen kelet felé indulva elhaladunk a drótkötélpálya alatt, majd a bányához vezető úthoz érünk. Ezen jobbra indulunk, de ahol hamarosan jobbra kanyarodik, mi balra, a hegy alatt megyünk tovább. Meredek ösvényen kapaszkodunk föl a nyeregbe, majd gerincösvényen a Várhegy 529 m-es csúcsára (csodálatos látvány). Innen a K jelzésen az andezit ömlés (andezitoszlopok) irányában megkerüljük a hegytetőt, majd északi irányban ereszkedünk lefelé a második részén már széles (de esős időben mélyen sáros) földúton a Szanda és Szandaváralja közötti közútig.
Bér
Különleges látnivaló a falutól nyugatra, a Nagy-hegy északi oldalában található andezitömlés. A templomtól a Z+ jelzésen induljunk Bercel felé, majd a gyalogútról térjünk balra, a Z jelzésre. Meredek emelkedőn fölfelé haladva, majd a balra kiágazó Z jelzésre térve jutunk el a védett területre, ahol a szürkés-feketés színű, vulkáni eredetű kőzet öt- és hatszögletű, de különleges módon homorú oszlopokat alkotott. Magasságuk akár a 10 m-t is eléri, de nem állnak, hanem fekszenek.
Bokor
A Bokor-patak hídja után, közvetlenül a falu előtt jobbra „Keselyrét” táblát látunk. A mutatott irányban, földúton elindulva lehet 5-6 km-es túrát tenni a 469 m-es Sas-bércre (ahonnan a Selyem-réten át Buják kb. 8 km-re, Szanda és Terény valamivel közelebb van), illetve a Szente-árkon és Kesely-réten át, a vár alatt elhaladva Bujákra (8km).
Buják
A Bokor község felé vezető erdei útról a vár előtt térjünk le balra, az észak-nyugati, Terény felé induló útra. Kb. 2 km után az erdei út mellett található a Selyem-rét. Itt van az Egidius-forrás, amely 1943 óta védett. Innen kb. 4 km-re érünk a 469 m magas Sas-bércre. Az újabban megnyitott kilátóból gyönyörű kilátás nyílik a környékre. A túra befejezhető Terényben, Bokorban vagy Kesely-réten át visszatérhetünk Bujákra. A Kesely-réten áll egy hatalmas kocsányos tölgy: 25 m magas, a törzskerülete 6 m. A mellette álló két valamivel kisebb társával együtt védett.
Cserhátszentiván
A túrakedvelők déli irányban, a K jelzésen kb. 7 km-es sétát tehetnek a Zsunyi-patak mentén Ecsegre. Az út eleje a Bézma- és a Közép-hegy között halad erdős környezetben, majd jobboldalt az alacsony Várhegy következik az először 1324-ben említett, majd a XV. sz-ban elpusztult Ilona-vár romjaival. A túra vége felé rövidebb-hosszabb pihenőre van alkalom, mert az ecsegi pincesoron visz az út.
Felsőtold
Az Országos Kéktúra Hollókőről a Szár-hegy és a Fekete-hegy közötti völgyben éri el Felsőtoldot. A kétszáznál alig több lakosú falun, mielőtt áthaladunk, érdemes szétnézni, mert számos tornácos, kontyolt nyeregtetős palóc házat láthatunk. Késő barokk harangtornyát, mely 1800 körül épült, szintén ajánlott megnézni. A garábi műút mellett, illetve az északi faluvégen is van egy-egy geológiai bemutatóhely, melyek a Kecske-hegybe mélyült kőfejtők megismerését teszik lehetővé.
Felsőtoldról Alsótoldra műúton vezet át a Kéktúra, erről keleti irányba letérve a Bükk-hegy és Major-hegy között húzódó Szurdok látványos, szűk völgyét kereshetjük fel.
Garáb
A templom után a K+ jelzésen dél felé mehetünk a Garábi-nyeregig. Tovább a K jelzésen kapaszkodhatunk fel a Macska-hegyre (572m), majd hamarosan a Purga (575 m) tetejére érünk. Innen ereszkedünk, majd ismét kapaszkodunk a Tepke (567 m) kilátójáig (kb. 4,5 km).
Hollókő
A 4 km hosszú tanösvény a parkolótól a várig vezet. Az ösvényt végigjárva megismerkedhetünk a környék növény- és állatvilágával. Zöld színnel jelzett leágazásai a Várhegyet körülölelő biológiai ösvényként vezetnek vissza a parkolóig. Az Országos Kéktúra útvonala a Kossuth utcában, az Ófalun át keresztülhalad Hollókőn. Ezen hagyjuk el a települést, megkerüljük a Várhegyet, a Bükk-völgyben átkelünk egy kis patakon, majd déli irányban felkapaszkodunk a 310 m magas Gyertyános erdős oldalán. Innen dél, majd nyugat felé haladunk. A Dobogó-tető (517 m) alatti nyeregben balra indul a S jelzés Kutasó felé, de mi a jobbra folytatódó K jelzést követjük. Ereszkedő úton elhaladunk egy régi földvár maradványi mellett, ezután a Keresztes- és a Pusztavár-hegy alatt, majd kisebb-nagyobb tisztásokat érintve, a Malom-völgyben félkörben megkerüljük a Csóka-hegyet. Itt kiérünk az erdőből, átkelünk egy kis patakon és beérünk Nógrádsipekbe (13km).
Kutasó
A bekötőúton az országútig megyünk, majd szép erdőkben az Árnyék-tető – Veres-hegy útvonalon az S jelzésű, hol emelkedő, hol ereszkedő turistaúton észak felé gyalogolunk. Az 517 m magas Dobogó-tető után érjük el a K jelzést (6-7 km). Ezen haladhatunk észak-keletre Hollókő vagy észak-nyugatra Nógrádsipek felé.
Nógrádsipek
A templomtól a K jelzésen, délkelet felé a Malom-völgyben, szép, erdős területen gyalogolunk, majd a Pusztavár-hegy (457 m), a Keresztes-hegy (425 m) egy földvár maradványai alatt. Ezután az út nyugat, majd észak felé kanyarodva a Gyertyános (310 m) oldalán vezet. Végül megkerüljük a hollókői vár dombját, és 11 – 12 km-es utat megtéve érünk Hollókőre. A templomtól a K jelzésen nagyjából nyugat felé haladunk kisebb dombok között, részben erdős vidéken. Kb. 6 km után a K jelzés dél felé fordul, és mintegy 3 km után éri el a nógrádsurányi templomot, míg nyugat, majd északnyugat felé a P jelzésen kb. 5 km-t megtéve jutunk Nógrádmarcal déli széléhez.
Terény
Kiskérpuszta után az aszfaltos út folytatódik, és elvezet a 469 m magas Sas-bérchez is, amelynek újonnan megnyitott kilátójából gyönyörködhetünk a környék szépségében.

Kerékpártúrák a Cserhát Natúrparkban
A turizmus napjaink gyors ütemű fejlődésének köszönhetően a XXI. század egyik vezető iparágává nőheti ki magát. Az üdülni vágyó embereknél új motivációk és utazási szokások jelentek meg. Egyre többen választják a klasszikus, tömeges ún. "napfény turizmus" helyett a "szelíd", "zöld" turizmust. Sokan szeretnének elmenekülni a túlzsúfolt, zajos városokból és helyette vidéki környezetben, természetben töltenék a szabadságukat. Az aktív pihenés egyik formája a látnivalók jobb befogadása érdekében, a környezet megzavarása nélkül a kerékpározás. A tervezett Cserhát Natúrpark látnivalóit az egyes szakmai fejezetek tárgyalják, a kerékpártúra útvonalak fejezet a látnivalókra csak részben tér ki, inkább a kerékpáros szempontból lényeges információkat gyűjti össze.
A Cserhát változatos tájai remek terepadottságokat nyújtanak a „trekkingezőknek”, akik aszfalt utakon, enyhe lejtőkkel, emelkedőkkel többnyire völgyekben kerekeznek, illetve a vadabb emelkedőket is kedvelő, földutakat kereső, terepre termett vagányabb, hegyi kerékpárosoknak. A Cserhát, mind a környező városokból (Vác, Rétság, Balassagyarmat, Szécsény, Pásztó), mind a fővárosból számíthat túrázókra, de találkozhatunk több külföldi (főleg szlovák és cseh) kerékpáros csoporttal is.
Megközelítés Szlovákiából, a fővárosból és a környező városokból:
A Szlovákiából érkezők az Ipoly völgyén átkelve érhetik el térségünket. Így akár Balassagyarmatról, akár Szécsényből könnyen elérik a Cserhátot.
A környező meglévő kiépített és ismert kerékpárutak hosszú kerülővel érik el tájegységünket. A Duna-völgyi kerékpárút kisebb megszakítással Szobig kiépített, majd kisforgalmú közutakon folytatódik az Ipoly völgyében megkerülve a Börzsönyt, majd Parassapuszta és Drégelypalánk közt Honton át új kerékpárúton haladhatunk. Sajnos Ipolyszögtől 8 km –t a 22. számú főúton haladva érhetjük el a palócok fővárosát, Balassagyarmatot.
A Nyugati pályaudvarról induló váci vasútvonalon érkezők Verőcénél Drégelypalánk felé rövidíthetik a kerülőutat, ahonnan Nagyoroszinál érdemes leszállni. Két kilométer földút köti össze a vasutat Horpáccsal, ahonnan Patakon és Dejtáron át juthatunk el a fenti megközelítési útvonal végéhez biciklivel.
A másik megközelítési irány a Keleti pályaudvarról indul, és Aszódnál átszállás után a Galga völgyén halad Balassagyarmat irányában. Erről a vonalról leszállni több helyen is érdemes: több emelkedőre vágyók Galgagutánál, a kevesebbre Magyarnándormál vagy Mohoránál szálljanak le.
A harmadik vasúti érkezési lehetőség szintén a Keleti pályaudvarról indul, és Hatvannál átszállás után a Zagyva völgyén halad Salgótarján irányába. Erről a vonalról Jobbágyinál érdemes leszállni, Szarvasgede, Csécse, Ecseg, Kozárd, Alsótold útvonalon érhetjük el a térséget.
Túráink célja lehet a lankás táj csodálása, vagy az irodalmi emlékhelyek meglátogatása, de a palóc hagyományok, a népviselet felkutatása, vagy a parasztporták felkeresése is. A túraútvonalak a Natúrpark szempontjából most nincsenek feltárva, nem foglalkozom azzal, hogy hol és mit lehet megnézni, de a települések mindegyikén lehet találni számos érdekességet a felsorolt értékek közül. A túraajánlatok egy nagy átkelést jelentenek a Cserhát hegységen, amelyek erőnléttől függően fél és egy napnyi kerekezést biztosítanak. A túrák célpontja Alsótold lehet, mert ott fut össze több útvonal dél, észak és nyugat irányából.
Balassagyarmatról a Terényi-dombságba az egyik kisforgalmú út Szügy – Mohora – Magyarnándor – Szandaváralja – Szanda – Terény – Cseháthaláp településeken vezet, majd visszatérhetünk Mohora irányába, vagy folytathatjuk utunkat Csehátsurány – Herencsény útvonalon. (Aki csak könnyed kitérőt tervez a családjának, az Cserháthaláptól visszatérhet Mohorán és Szügyön át Balassagyarmatra. Aki nagyobb, de mindenképpen teljesíthető kihívásra vágyik, az továbbhalad Szécsény felé.).
Herencsény és Cserhátszentiván közt hosszabb emelkedők, éles kanyarok következnek, de ez már a Központi-Cserhát. A terep is megváltozik, erdős, meredekebb oldalakkal övezett völgyeken haladhatunk. Cserhátszentiván után Alsótoldon és Felsőtoldon át Zsunypuszta felé Nagylócon keresztül visszaérhetünk az Ipoly völgyébe, Szécsénybe. Az út befejezésére az emelkedőket kedvelőknek alternatíva Zsunypuszta előtt elmenni Hollókő irányába, ahonnan kiépített kerékpárúton juthatunk be Rimócra, majd szintén Szécsénybe.
Ha nem Szécsény felé, hanem Gyöngyös irányába kívánunk kijutni a Cserhátból Alsótoldról, Kozárd és Ecseg megtekinthetésével juthatunk le a Zagyva völgyébe.
Aki eleve kemény, emelkedőkkel, szűk utakkal tarkított túrát tervez, annak a belső Cserhát egyik műúton is megközelíthető célpontját, a Sasbérci kilátót ajánlhatjuk. A túra az eddig ajánlott útvonalról letérve Szanda és Terény közt félúton (település határoktól kb. 500 m) a kőkereszttől indul egy egy-nyomtávú műúttal. (Az erdészeti út jó minőségű aszfalt, de igen keskeny, és ezért a beláthatatlan, éles kanyarokban óvatosan kell közlekedni - a ritkán - de mégis szembe jövő, vagy előző autók miatt. Az autósok kevéssé számítanak kerékpárosra, ezért füleljünk, hogy az erdő csivitelését mikor töri meg a motorzúgás).
A túra gyönyörű erdészeti aszfaltúton vezet, de kemény emelkedővel kezdődik, a 200 méteren fekvő Terényből, fel kell jutni a 469 méteren álló Sasbércre, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a Központi-Cserhátra, a 2001-ben felújításra került Sasbérc-kilátótoronyból. A kilátó nincs nyitva mindig, el kell intézni telefonon, hogy kinyissák Bujákról. Az úton továbbhaladva 200 méter után az elágazásnál, válaszúthoz érünk. Balra, a Szilosi erdészház irányába haladjunk. A meredek lejtőn hosszú gurulások után válaszúthoz érünk: Újra balra, Bokor felé indulhatunk az erdészház mellett.
A Sasbérc utáni elágazástól jobbra Bujákot vehetjük célba, (220 m-ig leereszkedve) Bujákig szinte végig lejtős úton, az útszéleken félreállva, a tiszta szálerdőben tavasszal és ősszel rengeteg ízletes gombát szedhetünk. (Gombavizsgálás nélkül semmit se fogyasszunk!) Hosszas kanyargós úton ereszkedhetünk alá, leérve a Honvéd Üdülőhöz vezető útig. Innen fél órás kaptató a Bujáki vár. A selyemréti Egidius-forrás környéke is kedvelt kirándulóhely. A település még két kilométerre fekszik az üdülőtől. Buják látnivalói után enyhe emelkedőn vissza lehet térni a Kesely-rét felé Bokor irányába, a Honvéd Üdülő mellett. Itt láthatjuk útközben a védett kocsányos tölgy matuzsálemeket.
Visszatérve Sziloson át Bokorra ereszkedik le az út, majd Kutasó után, egy kilométerre elérjük alaptúránk útvonalát. Az elágazásnál balra Mohora irányában indulhatunk vissza Balassagyarmat felé, míg jobbra Alsótoldot jelzi a tábla Szécsény felé. Alsótoldnál újabb választási lehetőségünk van: Szécsény felé, vagy Gyöngyös irányába kívánunk kijutni a Cserhátból Alsótold, Kozárd és Ecseg megtekinthetésével.
A túrát mindenki saját ereje, és érdeklődése szerint ossza be időben, a táv 70 km – 80 km körüli, de szintben 150 méterről emelkedik az út 300 méterig, majd vissza 180-méterre. Aztán újra 370 méterig emelkedő, amiről süllyedhetünk 260 méterre, majd újabb emelkedő után 220 méterig ereszkedhetünk. Onnan újabb lassú emelkedő 305 méterig végül visszaereszkedés 160 méterig. Az alternatív útvonalon a szintekben nincs lényeges különbség, csak intenzitásában ez meredekebb.
A túrákhoz számos településen találunk szálláshelyet, van ahol érdemes több napra is maradni, mert csillagtúrákra van lehetőség.

Környezeti nevelési akciók a Cserhát Natúrparkban
Környezetvédelmi Jeles Napok (elsősorban Föld Napja, Madarak és Fák Napja) megünneplése az oktatási intézményekben,
Hulladékgyűjtési akciók szervezése (iskolák, önkormányzatok, egyesületek, BNPI),
Környezet- és természetvédelmi táborok szervezése (iskolák, erdei iskolák, BNPI),
Diavetítéses, projektoros előadások igény szerint, természetvédelmi témákban (óvodákban, iskolákban, egyesületeknek – tanárok, BNPI munkatársa),
Terepi túravezetések, igény szerint védett területeken, illetve lakóhely környékén (óvodáknak, iskoláknak, egyesületeknek – tanárok, BNPI munkatársa)
Környezet- és természetvédelmi témájú kiadványok (önkormányzatok, egyesületek, BNPI)
Ökológiai gazdálkodással, egészséges életmóddal kapcsolatos előadások szervezése (egyesületek)

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szerepe a Cserhát Natúrpark természetvédelmi oktatási tevékenységében
A Cserhát Natúrpark a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Nógrádi Természetvédelmi Tájegységének, részben az Ipoly-völgye Természetvédelmi Tájegységének területéhez tartozik. (Utóbbi területén Hollókő, Nagylóc, Nógrádsipek, Rimóc, Varsány fekszik.)
A Nógrádi Tájegység irodája Salgótarjánban működik, ahol az Igazgatóság ügyintézési feladatainak ellátása folyik. Az Ipoly-völgye Tájegység bázisa Ipolytarnócon található. Az 1995-ben Európa Diplomával kitüntetett Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület és Bemutatóhely egyik kiemelt feladata a természetvédelmi oktatás. A 700 m hosszú kőzetpark, a 6 km hosszú biológiai tanösvény, valamint a 800 m hosszú geológiai-őslénytani tanösvény, szakvezetéssel kiegészítve szolgálja a világhírű őslénytani lelőhely megismerését.
Az UNESCO „Világ Kulturális Öröksége” listáján szereplő Hollókő-Ófaluban található Tájház „Táj és nép” című kiállítása a falu és a tájvédelmi körzet történetét, a palóc nép kultúráját és az évszázados kisparaszti gazdálkodás emlékeit mutatja be. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében lévő Tájház működtetését 2007-ig az Igazgatóság végezte, 2007-től magánvállalkozónak lett kiadva.
A Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben épület-ingatlannal nem rendelkezik az Igazgatóság. Egy tanösvényt (Sámsonháza), illetve 7 geológiai bemutatóhelyet üzemeltet, melyek látogatottsága még kicsi (sajnos egy részüket rendszeresen megrongálják). A tájvédelmi körzetben, illetve a natúrpark hozzá kapcsolódó részein az Igazgatóság egyetlen, terület-felügyelő beosztású munkatársa teljesít szolgálatot.
A természetvédelmi oktatás terén egyik jellemző tevékenységként a csoportvezetések jelentkeznek. Ezek egyik típusa, amikor a tájvédelmi körzet természeti értékei kerülnek bemutatásra a terepen. Ilyen igény mind a helyi iskolák, mind az ország más részeiről ide látogató csoportok részéről rendszeresen jelentkezik. Számos esetben egyéb értékes területeken - mint a Szandai Vár-hegy, a Béri Andezitoszlopok – kérnek csoportvezetést.
Ennél is fontosabbnak tartjuk, amikor az adott település csoportjainak (óvoda, iskola, egyesületek) a településük természeti értékeit mutatjuk be. Ez a tájvédelmi körzetben és környékén, de távolabbi településeken is igényként lép fel és nagy felkészültséget, terepismeretet feltételez.
Főként a téli időszakban, vagy rossz időjárás esetén a terepi program alternatívájaként a diavetítéses (újabban projektoros) előadások tartása a bevett gyakorlat. Ez általában a meghívó intézményben, helyben történik és törekszünk itt is az adott település értékeinek kiemelésére. Az Igazgatóság rendelkezésére álló vetíthető anyagokkal Nógrád megye természeti értékeit, az itt folyó természetvédelmi tevékenységet részletesen bemutató előadások megtartására van lehetőség. Kérés esetén ez bővíthető egyéb hazai, illetve külföldi természetvédelmi területek, programok bemutatásával.
A természetvédelmi oktatás speciális esete a különböző tanulmányi versenyekben való közreműködés. Az általános iskolai Herman Ottó-, illetve Kaán Károly Biológiai Tanulmányi verseny megyei fordulóinak megrendezésében több alkalommal vett részt az Igazgatóság. A középiskolai Kitaibel Pál Biológiai Tanulmányi Versenyben kiselőadások megírásához nyújtottunk számos esetben segítséget.
A természetvédelmi ismeretterjesztés céljából 2006-2007-ben az Igazgatóság ismeretterjesztő kiadványt, illetve leporellót adott ki a Hollókői és a Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetről. Több önkormányzati, illetve egyesületi kiadvány is az Igazgatóság munkatársának társszerzőségével készült el.

A természetben való aktív kikapcsolódás terén elérni kívánt célok
A Cserhát Natúrpark számos programot kínál már ma is az idelátogatóknak, a jövőben pedig ezek körét igyekszik jelentősen bővíteni. A távolról érkezők ugyan kénytelenek gépjárművet igénybe venni, azonban a területen való mozgáshoz a gyalogos és kerékpáros közlekedést kívánjuk előmozdítani. Ennek környezetvédelmi (levegővédelem, zajvédelem) és természetvédelmi (élőhely rombolás, élővilág zavarása) okai egyaránt vannak, emellett egészségesebb, és a tájat, valamint a benne élő embert is így lehet jobban megismerni. Céljaink:
· Meglévő túraútvonalak karbantartása, újak kijelölése,
· Hollókő – Rimóc kerékpárút felújítása, újabbak kiépítése (településrendezési tervekben már szerepelnek), kerékpár-parkolók nyitása,
· Források karbantartása, eldugult források megnyitása (a természetvédelmi hatósággal és kezelővel együttműködve),
· Információs táblarendszerek kiépítése,
· A gyalogos- és kerékpáros turizmust segítő térképek, kiadványok készítése.

 

Frissítve: 2011/12/27