Cserháti falvak – az élhető és éltető vidék

1.1. Térségi lehatárolás, a települések közti kapcsolatok rövid bemutatása

a) A lehatárolás indoklása

Nógrád megye közepén, a Cserhát szelíd dombjai között található az a különleges szépségű, természeti értékekben, történelmi emlékekben és néprajzi hagyományokban gazdag aprófalvas vidék, amely a palóc gyökerekből, a közös történelmi múltból és az azonos társadalmi, gazdasági helyzetből adódóan egy homogén térséget alkot.

A homogenitás mellett a térségi lehatárolást indokolja a települések között folyamatosan erősödő partnerség. A civil szféra területén ez elsősorban a palóc hagyományok ápolásában, a kulturális és szabadidős rendezvények szervezésében, valamint a határon átnyúló testvérközségi-testvértérségi kapcsolatok kialakításában nyilvánult meg. A közszféra vonatkozásában a partnerség nem csak néhány önkormányzati feladat ellátására való szövetkezésben (körjegyzőségek, iskolafenntartó társulások, közös egészségügyi, szociális és egyéb intézmények létrehozása) alakult ki, hanem a vidékfejlesztés terén mutatott közös gondolkodásban, aktivitásban és összefogásban is megmutatkozott.

Az 1960-70-es évtizedekben megindult társadalmi mozgások hatására a községek mára a népességükben zsugorodó, veszélyes mértékben elöregedő települések sorába kerültek. A 90-es évektől folyamatosan romló foglalkoztatási viszonyok erősítették a felismerést, hogy a partnerség a vidékfejlesztés területén nem csak lehetőség, hanem szükségszerűség is. Az összefogást példázza a Belső-Cserhát települései agrárstruktúra-átalakítási és vidékfejlesztési programjának önálló elkészítése, együttműködés a FAO által támogatott, a bujáki erdőrégióra alapozott vidékfejlesztési programban és eredményes részvétel a LEADER jellegű kísérleti programban.

Az európai uniós csatlakozás utáni új kihívásokra már a mostani lehatárolás mentén készült fel a térség. 2004. szeptember 24-én a 14 település önkormányzati, civil és vállalkozói szférájának képviselői megalakították a „CSERFA” Cserháti Falvak Szövetsége a Vidékért Közhasznú Egyesületet, amely a vidékfejlesztési céljai sorában megfogalmazta a LEADER+ programban való együttműködést is.

b) A térséget alkotó települések elhelyezkedése, funkcionális, statisztikai, közigazgatási és más jellegű kapcsolatai

Településszerkezet, közlekedés-földrajzi helyzet

A térség földrajzilag a Palócföld szívében, a Börzsöny és a Mátra magasabb hegyei között elnyúló Cserhát hegységben helyezkedik el, északról a Balassagyarmati-medence, míg délről a Cserhátalja határolja. Északnyugati része Balassagyarmat, észak-keleti része Szécsény, nyugati része Rétság, míg déli-délkeleti része Pásztó város vonzáskörzetébe tartozik.

Tágabb környezetével együtt tipikusan aprófalvas vidék, hagyományosan a községeket átszelő közlekedési főútvonalak mentén kialakított portákkal, a főutakhoz kapcsolódó kis mellékutcákkal. Ezt a jelleget csak némileg változtatták meg az 1970-es évek lakásépítési programjai. A községek környezetében több tanya és puszta is kialakult az elmúlt évszázadok során, amelyek később elveszítették települési funkciójukat, lakóik a közeli falvakba, vagy más településekre költöztek. Sok közülük a termelőszövetkezetek állattartó telepeiként működött tovább. Többségük mára gazdasági funkcióját is elveszítette. Mivel a települések egyikét sem érinti vasút, ezért a közlekedést és a szállítást meghatározó úthálózat minősége a térség gazdaságának egészére rányomja a bélyegét. A közúthálózat alacsonyrendű utak körívébe foglalja a térség településeit, rajta keresztül nem halad magasabb rendű útvonal. A körív sem összefüggő, több helyen nem a településeken át vezet, hanem leágazások fűzik rá az egyes községeket, így zsáktelepülések alakultak ki (Rimóc, Nógrádsipek, Hollókő, Buják, Bokor). Ez jelentős és fölösleges kitérőkre kényszeríti a forgalmat és a kistérség lakóit.

A térségben működő önkormányzati társulások, közös fenntartású intézmények, együttműködések formái és tapasztalatai

Az aprófalvas településszerkezetből adódóan történelmi hagyományai vannak a közigazgatási, egészségügyi, szociális, oktatási és egyéb feladatok és szolgáltatások társulásokban, közös fenntartású intézményekben történő ellátásának. A 14 településből 8 valamelyik körjegyzőség tagjaként végzi az igazgatási feladatokat. Cserhátsurányban és Szandán működik körjegyzőség, de az önálló hivatalt működtető települések a szakigazgatási feladataik és a szolgáltatások nagy részét szintén társulási formában látják el. Ilyen társulások és intézmények pl. a gyermekjóléti és családsegítő szolgálat (Cserhátsurány), oktatási intézményfenntartó társulás (Cserhátsurány), háziorvosi szolgálat (Terény), fogorvosi ellátás (Herencsény), állatorvosi társulás (Rimóc), valamint a térségen kívüli székhellyel működő orvosügyeleti, építési, útügyi igazgatási, belső ellenőrzési, szabálysértési és hulladékgazdálkodási társulások. A társulások létrejöttének és az intézmények közös működtetésének racionális gazdasági okai vannak, az elmúlt években különösebb zökkenők nélkül tudták betölteni szerepüket.

Más, organikus, földrajzi, történeti, néprajzi kapcsolódások, civil együttműködések

A Cserhát tipikus dombvidék, a középhegységi szintet csak néhány magasabb csúcsa éri el 500 méter feletti értékeivel. Jellegzetes nógrádi táj, lágy ívelésű lankás domboldalakkal, köztük kis medencékkel, sok kis forrással, patakokkal. Ezek a patakok összefűznek egy-egy völgykatlant, és így kialakul egy völgysor. A völgyek közepén egy-egy kis falu zárt természeti egységet képez. Az elmúlt évszázadokban ez a falu társadalmilag zárt világát is jelentette. Ez a magyarázata annak, hogy a térség vonásait az egyes falvak sajátos lelkialkata külön-külön is színesítette, amelyet a népszokásokban és a népviseletben fellelhető kisebb-nagyobb eltérések is tükröznek (pl. a nagyon kis földrajzi távolságok ellenére is egyedi jellegzetességeket mutató bujáki, rimóci, hollókői, varsányi, sipeki népviselet).

A Palócföld szívében fekvő térség a szűkebb környezetéhez viszonyítva is határozottabban őrzi vallásos hitét, palóc nyelvjárását, népviseletét, népszokásait. Országosan ismert a bujáki, rimóci, hollókői népviselet. Valamennyi településnek van hagyományőrző csoportja, népdalköre (Rimócnak népi rezesbandája) és a palóc hagyományok megőrzésében jeleskedő személyiségei. Közülük országosan ismert Szedlák József népzenész, nemezelő és kemenceépítő, a népművészet ifjú mestere (Terény); Bartusné Szandai Teréz mesemondó, a népművészet mestere (Herencsény); Holecz Istvánné népdalénekes, a népművészet mestere (Rimóc); Kelemen Ferenc fafaragó (Hollókő); Déska Bertalanné népi iparművész, népviselet-lészítő (Rimóc).

A partnerség és a térségi szintű gondolkodás kiváló példáját adják az alulról jövő kezdeményezésként létrejött civil szervezetek Az ARTTÉKA Művészetek Határok Nélkül Egyesület (Terény) a kulturális élet terén jeleskedik, idei jelentősebb rendezvénye volt pl. a Terényi Színházi Napok és a XVII. Expanzió – Nemzetközi Kortárs Művészeti Találkozó.

A „CSERFA” Cserháti Falvak Szövetsége a Vidékért Közhasznú Egyesület (Rimóc) már a LEADER+ programra való felkészülés jegyében szervezte meg a különféle rétegtalálkozókat (térségi pedagógus fórum, vállalkozói fórum), a Cserfa Kupa sportnapot és az ARTTÉKA-val közösen az „Itt álmodom a jövőm” kistérségi gyermekrajz-pályázatot.

A Palócföld Hagyományőrző és Vidékfejlesztési Közhasznú Alapítvány (Herencsény) határon átnyúló kezdeményezésére megindult az 5 történelmi vármegye mintegy 700 települését magába foglaló, Európa egyik legnagyobb régióját jelentő Palócföld Eurorégió szervezése. 2005. szeptember 24-én Herencsényben a határ mindkét oldaláról érkező mintegy háromezer palóc részvételével, Csáky Pál miniszterelnök-helyettes (SR), Bauer Edit európai parlamenti képviselő (SR) és Beer Miklós püspök jelenlétében ennek megtörtént az első szimbolikus lépése a monumentális, mintegy négy-emeletnyi magas Palócok Vigyázó Nagykeresztjének felállításával és felszentelésével.

2005. november 30-án a CSERFA Egyesület, a Palócföld Alapítvány és a Cserháti Falvak Helyi Akciócsoportja közösen döntést hoztak arról, hogy támogatják a szakértői munka megindítását a Cserháti Palóc Natúrpark cím elnyerése érdekében.

A célterület viszonya a statisztikai, közigazgatási lehatárolásokhoz és más térségi együttműködésekhez

A cserháti falvak 3 statisztikai kistérség területét érintik. Buják, Bokor és Kutasó a pásztói kistérséghez, Hollókő, Nagylóc, Rimóc, Nógrádsipek és Varsány a szécsényi kistérséghez, Becske, Szanda, Terény, Cserháthaláp, Cserhátsurány és Herencsény pedig a balassagyarmati kistérséghez tartozik. A korábbi programokban való eredményes részvétel bebizonyította, hogy a célterület homogenitása és a működő partnerség által jelentett előnyök mellett ennek semmilyen hátrányos hatása nincs.

A társulások a gazdasági racionalitás szempontjai mellett más-más területi lehatárolás mentén alakulnak meg, ezért van pl. 2 szereplős iskolafenntartó társulás (Cserhátsurány-Herencsény), 3 szereplős állatorvosi társulás (Nógrádsipek-Rimóc-Varsány), de 8 tagú gyermekjóléti és családsegítő szolgálat (Cserhátsurány székhellyel) és 16 tagú hulladékgazdálkodási társulás is (Nógrádmarcal székhellyel). A célterület önkormányzatai eredményesen szerepelnek az egyéb lehatárolások mentén létrejött térségi együttműködésekben.

A statisztikai társulásokon belül működő területfejlesztési tanácsok a megalakult többcélú kistérségek keretein belül végzik munkájukat. A gazdasági ésszerűsítést célzó törekvések várhatóan egyre több feladatot terelnek ugyanezen szervezeti keretek közé, ahol a demokratikus elvek és a partnerség lehet a garancia az eredményes együttműködésre.  

c) A térség térképi ábrázolása

Magyarország – Észak-Magyarországi Régió – Nógrád megye – Cserháti falvak

(lépték: Cserháti falvak térsége az országban, a régióban és a megyében)

1.2. Természeti adottságok, a környezet állapota

a) Sajátos természeti értékek

A térség legnagyobb – ma még nagyrészt kihasználatlan – értéke a táji-természeti környezete. A Cserhát erdősültség szempontjából az országos átlagot meghaladó Nógrád megyének is az egyik legerdősültebb vidéke, amely a gyertyános-tölgyes ill. a cseres-tölgyes klímába esik. Színesítik a képet a magasabb fekvésű területek bükkerdői. A térségben több nagyobb és sok kisebb akácerdő található, ez az ország egyik legismertebb méhészeti vándorhelyévé teszi.

A domborzati viszonyokból adódóan árkokkal, vízfolyásokkal, patakmedrekkel szabdalt erdő, a közbeékelődő kisebb-nagyobb tisztásokkal, turisztikai vonzerőt jelentő, vadregényes kirándulóhely. Itt találhatók Nógrád megye leghíresebb gombázó helyei. Sajátos érték a csendes, szelíd táj a mámorítóan tiszta levegőjével, a sok helyütt még érintetlen természet, valamint a változatos domborzatból és mikroklimatikus viszonyokból adódó biodiverzitás, a növényvilág szinte tobzódó biológiai sokszínűsége. A cserháti falvak területén a Natura 2000 által kiemelt jelentőségű, különleges természet-megőrzési terület a bujáki Csipke-hegy és Kántor-rét, illetve a szandai Várhegy. A térség területén számos ritka, védett növényfaj is található, mint például a tavaszi hérics (Adonis vernalis), a sárga nőszirom (Iris pseudacorus), az agárkosbor (Orchis morio) és a mocsári kosbor (Orchis laxiflora). A biodiverzitás egyik legszebb példája a környéken előforduló kakukkfű kemotaxonok (kémiai variánsok, eltérő illatú változatok) tömege.

 A nagyobb összefüggő erdőségek, a széleken beékelődő mezőgazdasági kultúrákkal, kiváló életteret jelentenek a vadállománynak. A méltán híres cserháti vaddisznó minőségével és állománysűrűségével sok külföldi és hazai vendégvadász szórakozását biztosítja. Jelentős állományú még az őz és a szarvas, de vadászati vonzerőt jelent a hollókői és a bujáki erdőrégióba betelepített muflon is.

A szántóterületek aranykorona-értéke az országos átlag alatt van, de a nedvesebb rétek és szárazabb legelők az itteni klimatikus viszonyok között a mainál jelentősebb állattartás feltételeit adják.

A környezet állapota

Az egykori – nem túl jelentős volumenű - bányaművelés évtizedekkel ezelőtti felhagyásával az ipar jelenléte is megszűnt a térségben, ezért ilyen jellegű potenciális szennyezőforrással nem kell számolni. A termelőszövetkezetek a mindenütt meglévő állattartás miatt az átlagot meghaladó mértékben használták talajerő-utánpótlásra a szervestrágyát, az esztelen műtrágyázásnak és növényvédelemnek egyébként is gátat vetett a szinte folyamatos forráshiányos gazdálkodás.

Az állami erdőterületeken (HM Bujáki Erdészet, Cserháti Erdőgazdaság) a gazdálkodás szakszerűsége (pl. a viszonylag kis területeken alkalmazott tarvágásos fakitermelés) jótékonyan hatott a kedvező környezeti állapotok fennmaradására. A támogatási politika hatására az elmúlt években mezőgazdálkodásra alkalmatlan területeken új erdőket is telepítettek (Cserhátsurány, Herencsény, Buják).

Az önkormányzatok közel 10 éve szervezetten oldják meg a lakossági szilárd hulladék összegyűjtését és térségen kívüli szeméttelepen történő elhelyezését (Nógrádmarcal). A térség nagyobb részén kiépült a vezetékes szennyvízhálózat, de a falvak egy részében a lakossági szennyvíz (Buják, Kutasó, Bokor, Herencsény, Szanda, Terény) a környezetet veszélyeztető családi – többnyire „szikkasztásos” rendszerű – emésztőgödrőkből kerül elszállításra, nem megnyugtató módon.

Az alapvetően külterjes mezőgazdálkodás nem veszélyezteti a térség egyik értékét jelentő biodiverzitást. Több gazdálkodó szervezet (Cserhát-Szolg Kft., Agroherba Kft., Ökoherba Kft.) az agrárkörnyezet-gazdálkodási program résztvevőjeként az ökológiai gazdálkodásban érdekelt. Jellemző az intenzív növénytermesztés háttérbe szorulása mellett az alternatív növények (pl. gyógy-, fűszer- és aromanövények) térhódítása (Nagy Mihály Kft., Agroherba Kft., Jávor Károly).

c) A környezetvédelem helyzete

Az elmúlt évtizedben a települési önkormányzatok többsége elkészítette a környezetvédelmi programját, és helyi rendeletekkel szabályozta a szakterületet. A szilárd hulladék kezelése és tárolása megoldott, a szelektív gyűjtés terén azonban még semmilyen lépés nem történt. Jelentős levegőszennyezést okoznak a tarlóégetések, a tavaszi legelőtisztító égetések (bozóttüzek), illetve az, hogy a háztartási és kerti szerves hulladékot komposztálás helyett általában égetéssel semmisítik meg. Kialakulatlan a lakosság környezettudatos gondolkodásmódja, ezen a téren még nagy feladatok várnak a térség civil szervezeteire és önkormányzataira (felvilágosítás ill. a helyi rendeletek szigorítása).

A fentebb már említett 6 településen a legnagyobb problémát a lakossági szennyvíz-kezelés hiánya okozza. A jelenlegi helyzetben nincs esélyük a csatorna-hálózatokra való rácsatlakozásra, ezért közösen keresik a megoldást (és a támogatási forrást) valamilyen alternatív szennyvízkezelési technológia megvalósítására.

1.3. Az emberi erőforrások helyzete

a) Demográfiai helyzet és népességi folyamatok

A térség 14 településén a külterületekkel együtt 30 906 hektárnyi területen ma 13 047 ember él. A 2003. évi adatokat vizsgálva a 100 nkm-re jutó lakosok száma 42,4 fő, ami csupán 39 %-a az országos, és 49 %-a a megyei átlagnak. Az EU-ban használt módszertan szerint vizsgálva elnéptelenedés által veszélyeztetett településnek minősül a térség összes községe. A lakosságszám az 1960-as években bekövetkezett erőteljes elvándorlás hatására kezdett erősen fogyni. (Pl. Nagylóc község lélekszáma az 50-es években még elérte a 3 200 főt, ami mára 1 800 fő alá csökkent.) Ez a folyamat később lelassult ugyan, de a negatív tendencia az elöregedés miatt máig fennmaradt. Az 1990-2005. évek közti időszakot vizsgálva megállapítható, hogy közel 20%-ot veszített a népességéből Terény, több mint 10%-ot Szanda és Herencsény, de Bujákon és Cserhátsurányban is meghaladta az 5 %-ot. Ezek önmagukban is megdöbbentően magas számok, de lényegesen nagyobbak a Nógrád megyei átlagnál (1.7 %), vagy az országos adatnál (1.2%) is.

A térségben kisebb a 15 év alatti népesség aránya, mint országosan, vagy akár Nógrád megyében. A fiatalok alacsony száma már valószínűsíti a térség egyik legjelentősebb demográfiai problémáját, az egyre idősebb korstuktúra kialakulását. Ez mutatkozik meg a 60 éven felüliek magas arányában is. Az országos átlag valamivel 20 % alatt van, a megyei átlag 1999-ben 20.9 % volt, a térségi átlag ugyanakkor 24,2 %. A mai adatokat tekintve kiemelkedően magas Terény községben (37.8 %), a legalacsonyabb viszont Bujákon (16,6%).

Nógrád megye egészére jellemző kedvezőtlen mutató az ezer lakosra vetített belföldi vándorlási különbözet. A megyei átlag 2003-ban -1,3, 2004-ben -2,4. (Néhány jellemző adat: Pest megye: +16,5 és +14,0; Győr-Moson-Sopron megye: +2,1 és +3,2; de Borsod-Abaúj-Zemplén megye: -5,3, és -4,9.) A vándorlás iránya a munkalehetőséget jelentő közeli városok (elsősorban Balassagyarmat, Szécsény és Pásztó), de jellemzően Budapest és környéke, és újabban a dunántúli régiók is.

Az elvándorlók a 60-as, 70-es években még leginkább az ipari munkahelyek irányába mozduló fiatal és középkorú szak- és betanított munkások közül kerültek ki. Ma legnagyobb részüket a képzett fiatalok - a 30 év alatti közép-és felsőfokú végzettségűek - jelentik.

A bevándorlás a falvak többségére nem jellemző. Egy-egy példa akad a városi (budapesti) megromlott egzisztenciájú rétegekből (lakásmaffia gyanús esetek). Új jelenség, hogy a városi életformát megtagadó értelmiségiek és művészek érdeklődése megnőtt néhány község iránt (Pl. Terény, Kutasó, Bokor, Herencsény, Cserhátsurány).

A családnevek elemzése jól mutatja a mára már jórészt asszimilálódott szlovák nemzetiség egykori jelentősebb térségi részarányát. Terény községben azonban a lakosság mintegy 40 %-a ma is szlovák nemzetiségűnek vallja magát, Bokor községben ez az arány szintén jelentős, 30 %-os. A két községen kívül a szlovák nyelv használata megszűnt a térségben. Az együttélésnek a kulturális sokszínűség révén csak pozitív példái vannak.

A roma kisebbség részaránya községenként változó. Nincs roma lakosa Terénynek, Nógrádsipeknek, Bokornak és Hollókőnek, 5 % alatti részarány van Kutasón és Cserháthalápon, 5-10 % közötti Cserhátsurányban, Herencsényben és Szandán, 10-20 % közötti Bujákon, Becskén, Nagylócon, Varsányban és Rimócon. A térségben etnikai konfliktus nem fordul elő, az együttélés súrlódásmentes. A munkanélküliség miatti szegénység problémái viszont ugyanúgy jelentkeznek a roma lakosság körében, mint a nem romák között.

b) A népesség képzettsége, jövedelmi viszonyok, éves bruttó átlagkereset

Az elvándorlás egyik súlyos következménye, hogy a legképzettebb munkaerő hagyta el a településeket. A felsőfokú végzettségűek részére a közigazgatás, oktatás és egészségügy területét leszámítva általában nincs munkahely, de a szakmunkások jelentős része is igyekezett a távolabbi munkahelyek közelébe költözni. Mindezek következménye, hogy az általános képzettségi szint alacsony.

Mindezekből, illetve a munkanélküliségből adódóan a térség jövedelmi viszonyai igen rosszak. Sokan segélyekből élnek, a néhány helyi munkaadó illetve a térségen kívüli nagyobb foglalkoztatók a betanított munkaerőnek minimálbért, vagy annál alig magasabb bért fizet. A térségi átlagos bruttó átlagkereset 70 ezer Ft körüli.

c) A civil szerveződések száma, jellege, aktivitásuk

A civil szervezetek, civil közösségek száma magas (62), és alapvetően négy területre koncentrálódik: ifjúság és sport, falufejlesztés, hagyományőrzés és kultúra. Egyesületi vagy alapítványi formában működnek, de pl. a minden településen jelen lévő hagyományőrző körök többsége évtizedek óta kiválóan működik formalizált szervezeti keretek nélkül is. Szerepük és jelentőségük alapvető a hagyományőrzésben, valamint a sport terén, de jelentős a helyi lakosság közéleti aktivizálásában is. Több civil szervezet tekintélyénél és véleményformáló erejénél fogva a helyi közélet meghatározó elemévé vált (pl. Terényi Faluvédő Egyesület, ARTTÉKA Egyesület - Terény, CSERFA Egyesület - Rimóc, Palócföld Alapítvány – Herencsény, Johannita Segítő Szolgálat Nógrád megyei filiája - Terény).

A térségi civil szervezetek társadalmi elfogadottsága, anyagi és erkölcsi ereje nagyon változó, de jellemzően felértékelődött az elmúlt évek során. Több helyi fejlesztés valósult meg a rajtuk keresztül elérhető pályázati források segítségével. Térségeken ill. határon átnyúló (szlovák, olasz) kapcsolataik révén nagymértékben hozzájárultak a kistérség ismertségének fokozásához. Bekapcsolódásuk az agrárstruktúra-átalakítási és vidékfejlesztési tervek elkészítésébe máig fenntartotta érdeklődésüket a vidékfejlesztés iránt. Többen sikeres szereplői voltak a LEADER jellegű kísérleti programnak.

 A térségi, vagy annál is tágabb szintű aktivitása miatt külön említést érdemel három civil szervezet: A Cserháti Falvak Szövetsége a Vidékért Közhasznú Egyesület (Rimóc) célterülete teljes egészében lefedi az ún. „Leader-térséget”, vállalt feladatai közül legjelentősebb a terület- és vidékfejlesztési feladatok koordinálása. Tágabb térségi lehatárolás mellett hasonló tevékenységet vállalt fel a Palócföld Hagyományőrző és Vidékfejlesztési Közhasznú Alapítvány, határon is átnyúló kapcsolatrendszerrel. Az ARTTÉKA Művészet Határok Nélkül Egyesület igen aktív a kultúra terén, kamatoztatva a kitűnő magyarországi, illetve a jelentős szlovák és olasz kulturális kapcsolatait.

1.4. Az épített környezet, a kulturális örökség bemutatása

A magyarság történelmének nincs olyan korszaka, amelynek tárgyi emlékei nem kerültek volna elő ezen a vidéken. A térség minden faluja büszkélkedhet jelentős építészeti emlékekkel, amelyek közül legjelentősebbek a falvak változatos építészeti stílusú templomai és kápolnái. Turisztikai vonzerővel bíró jelentős épített érték a hollókői, bujáki és a szandai vár, a hollókői ófalu, a herencsényi Nepomuki Szent János szobor, a haraszti pusztai Árpád kori templom, a szandai kétsoros népi pincesor, Máriácska káponkája, a terényi palóc lakóházak, a cserhátsurányi  Jánossy kastély, a bujáki Szent Anna kápolna, a becskei XVII. századi kőhíd, a Balás kúria, a nógrádsipeki Nagy Sándor és Balás kúriák stb. Tovább növeli a térség turisztikai vonzerejét a szűkebb és tágabb környezetben fellelhető jelentős épített és tárgyi örökség (nógrádi várak és kastélyok, balassagyarmati Palóc Múzeum, az ipolytarnóci őslelet, stb.).

A falvak őrzik a palóc népi élet hagyományait és népszokásait, a palóc népdalkincset és a méltán híres népviseleteket. A szellemi örökség országos ismertségű helyi képviselőit a Terv 1.1. pontjában soroltuk fel. Az értékmentő munka a kistérségi vidékfejlesztési tervek kidolgozásában erős hangsúlyokat kapott.

A palóc kézműves értékek és hagyományok jelen vannak a térségben. Élő hagyomány a fafaragás (Hollókő), nemezelés, kemenceépítés, csipkeverés (Terény), fazekasság (Kutasó, Hollókő), hímzés, népi viseletkészítés (pl. Varsány, Rimóc, de szinte valamennyi településen), szövés (Nagylóc, Becske, Hollókő). A legtöbb település figyelmet fordított a tárgyi emlékek összegyűjtésére és tájházakban való bemutatására (pl. Cserhátsurány, Herencsény, Szanda, Varsány, Rimóc) Ugyanilyen általános a palóc népi ünnepek, népszokások, népi ételek, helyi hagyományok, szólások, mondókák stb. dokumentálása a falvak helytörténeti kiadványaiban.

A népi iparművészeti termékek szervezett bemutatása és értékesítése Hollókőn kívül egyik településen sem megoldott.

1.5. A helyi gazdaság rövid, probléma-orientált bemutatása

a) Gazdasági kapcsolatok, együttműködések a térségen belül és tágabb kiterjedésben

A térség falvai a rendszerváltást egy ipar nélküli régióként élték meg, amelyben a fő foglalkoztatók az erdőgazdaságok és termelőszövetkezetek voltak, ugyanakkor jelentős volt az ingázás. A 90-es évek közepétől a szövetkezetek felszámolásával a munkaerő nagy része munkanélkülivé vált, vagy az ingázók körébe került. A helyzet azóta sem javult, több település esetében szinte nem is beszélhetünk helyi gazdaságról. A kisebb egyéni vállalkozások egymástól elszigetelten működnek, gazdasági kapcsolatokról, együttműködésről nem beszélhetünk. Néhány nagyobb foglalkoztató (erdőgazdaságok, a volt áfészek jogutódjaként keletkezett kereskedelmi vállalkozások) térségi kapcsolódása csupán annyi, hogy több településről is foglalkoztatnak munkaerőt. Az ingázók helyzete sem biztos, ugyanis a térségen kívüli nagyobb foglalkoztatók esetében is bármikor előfordulhat létszám-

leépítés, vagy teljes felszámolás (pl. balassagyarmati fémipari vállalat, szécsényi gyertyagyár).

b) A gazdaságszerkezet bemutatása, a mikro- és kisvállalkozások helyzete

Az ipar nélküli térségben a helyi gazdaságot az agrárium, valamint a kereskedelmi és egyéb szolgáltatások jelentik. A települések többségében a legnagyobb foglalkoztatók az önkormányzatok. Sok településen a helyi gazdaságot tulajdonképpen az önellátásra termelő gazdák, néhány őstermelő, esetleg mezőgazdasági vagy kereskedelmi (kényszer-) vállalkozó testesíti meg (Kutasó, Bokor, Becske, Szanda, Cserháthaláp). Nagyobb településeken több egyéni vállalkozót találunk, elsősorban az építőipar és a kereskedelem területén általában nem foglalkoztatnak idegen munkaerőt (Nógrádsipek, Rimóc, Nagylóc, Varsány, Buják).

A társas vállalkozások közül említést érdemel a HM Budapest Erdőgazdaság Rt. Bujáki Erdészete (40 alkalmazott). Helyi viszonylatban nagy foglalkoztatónak számít a cserhátsurányi Nagy Mihály Gyógynövény Kft. (25 fő), a herencsényi Nógrád-Méz Kft., (14 fő). A térségen kívüli székhelyű foglalkoztatók közül a volt áfészek jogutódjaként létrejött kereskedelmi szervezetek a térségben kereskedelmi hálózatot tartanak fenn, üzletenként 2-3 alkalmazottal; a Nógrád Gabona Rt. terménykereskedelmi tevékenysége falvanként csak 1-1 főnek jelent munkalehetőséget; hasonló súlyt képvisel az Ipoly Erdő Rt. is.  Jelentősebb még a Fővárosi Kézműipari Rt. bujáki varrodája, amely 25-30 asszonynak ad munkát.

A családi gazdaságokban és egyéni vállalkozásokban nem képződnek fejlesztési források, sok közülük önellátásra termelő ill. vegetáló kényszer-vállalkozás. A hátrányos helyzetű, kis vásárlóerőt jelentő térségben hasonló a szolgáltató és a kereskedelmi vállalkozók helyzete is.  

c) A legnagyobb foglalkoztatók helyzete és szerepe

A térségben nem működik nagy tőkeerőt képviselő és sok embert foglalkoztató vállalkozás, a foglalkoztatottak számát és az éves bruttó árbevételt tekintve a kisvállalkozás kategóriájába tartoznak a legnagyobb gazdálkodó szervezetek is.

             Az ipari és szolgáltató vállalkozások fejlődését a szűkös piaci lehetőségek, míg a mezőgazdasági vállalkozásokét a szinte folyamatos piaci bizonytalanság akadályozza. Fejlesztésük megfelelő közgazdasági környezet kialakulása esetén is jelentős külső erő bevonását tenné szükségessé.

A hagyományos vetésszerkezetet felváltó alternatív növénytermesztés (gyógy-, fűszer- és aromanövények), a külterjes (legeltetéses) állattartás, az élelmiszer-feldolgozás, a falusi vendéglátás, valamint az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások terén jelentkező aktivitás szintén csak külső források bevonása után teremthet biztos megélhetést a térségben élők számára.

d) A térség infrastrukturális ellátottsága

A térség egészére igaz, hogy viszonylag jól ellátott az infrastruktúra tekintetében. Minden településen van villany, telefon, vezetékes ivóvíz, gáz, jelentős a portalanított utak aránya. Herencsényben kábeltelevíziós rendszer van, több településen teleház működik. A települések közel felén biztosított a széles sávú internet elérhetőség. A térség egyik gondja, hogy keskeny és rossz minőségű utakból áll a községi és a községeket összekötő közút-hálózat.

A másik általános probléma a tág közműolló, mert a szennyvíz-hálózatra 6 település nem tudott rácsatlakozni. A szilárd hulladék összegyűjtése és elszállítása minden településen megoldott.

            A közösségi és szabadidős terek tekintetében községenként változó a kép. Minden településnek van futball-pályája, legtöbbnek játszótere, néhánynak szabadidőparkja, szabadtéri színpada. A minőségükben is jelentősek a különbségek, a térség általános képe szempontjából fejlesztésre szorulnak. A közösségi helyek tekintetében szűkösek a kapacitások. Általában az önkormányzatok tulajdonában lévő épületekben csak több funkció betelepítésével tudják az igényeket kielégíteni (ifjúsági klub, nyugdíjasklub, hagyományőrző kör próbaterme stb.).

e) A helyi szolgáltatások helyzete

A kereskedelmi, kisipari és egyéb szolgáltatások széles skálája kialakulásának gátat vet a falvak alacsony lélekszámából adódó mérsékelt kereslet. A kereskedelmi szolgáltatások terén csak az alapvető élelmiszerek és háztartási cikkek ill. az italáruk tekintetében megnyugtató a helyzet, bár a választék tekintetében a helyi boltok nem közelítik meg a városi színvonalat. A térségi turizmus fellendülése érdekében kívánatos lenne helyi termékfelhasználáson és értékesítésen alapuló vendéglátóhelyek és falusi magán-szálláshelyek hálózatának megjelenése.

f) Kiemelt ágazati metszet a turizmusról, a mezőgazdaságról, az agrárgazdasághoz kapcsolódó szolgáltatásokról és az élelmiszer-feldolgozásról

            Turizmus: A turizmus infrastrukturális háttere Hollókő kivételével szegényes ill. hiányzik (szállás, étkezés, rendszeres programkínálat). A térség iránt növekvő érdeklődés következtében élénkül a civil és a vállalkozói aktivitás, amit azonban gátol a tőkeszegénység, a helyi tapasztalatok és a képzettség hiánya.

            Mezőgazdaság: Az agrárium szerepe a térségben csupán azért nevezhető meghatározónak, mert más ágazatok egyáltalán nincsenek jelen, ill. a jelen lévők súlya csekély. A szegénység ellenére a családok önellátási színvonala csökkent. A tőkeszegénység, a rossz közgazdasági környezet és a bizonytalan piaci viszonyok miatt a mezőgazdasági vállalkozók és gazdálkodó szervezetek helyzete rossz.

            Agrárgazdasághoz kapcsolódó szolgáltatások: A szolgáltatások legtöbbje a környező városokban érhető el. A gépi művelés, növényvédelem és betakarítás esetében gazdálkodó szervezetek és magánszemélyek lakossági szolgáltatásokat vállalnak (jelentős a feketemunka részaránya). A méz és a gyógynövény felvásárlásán kívül térségen belüli székhellyel jelentősebb felvásárló vállalkozás nincs.

            Az élelmiszer-feldolgozás helyzete: A herencsényi mézüzemen kívül jelentős élelmiszer-feldolgozó vállalkozás nincs a térségben. A helyi vállalkozás egy gödöllői székhelyű, országos felvásárlói hálózattal rendelkező kereskedelmi kft. részére bérfeldolgozást végez, a helyzete stabil.

1.6. Munkaerőpiac, megélhetési viszonyok

a) Mért és valós foglalkoztatás, a jelentősebb munkaadók

A térség jelentős munkaerő-felesleggel rendelkezik, hiszen a hivatalosan mintegy 15 %-os munkanélküliség mellett a munkaviszonnyal rendelkezőknek csak mintegy 20 %-a dolgozik helyben. A mért és a valós foglalkoztatás között a különbség jelentős, a feketemunka aránya számottevő, 15-20 % között alakul. A munkaügyi központon keresztül igénybe vehető támogatások, illetve a szaporodó munkaügyi ellenőrzések mérséklő hatásúak.

Az akciócsoport területének valamennyi településén az önkormányzatok a legjelentősebb munkaadók. Az egyéb nagyobb foglalkozatók bemutatása az 1.5. pontban megtörtént. 

b) Az ingázás mértéke, célterületei és az érintettek

Az ingázás mértéke rendkívül magas, a munkahellyel rendelkezők 70-90 %-a a térségen kívül talál munkát.

A célterülete leginkább a megye városai, kisebb részben Budapest és környéke. A szolgáltatásokban dolgozik az ingázók mintegy 15 %-a, míg a többiek az építési beruházások területén, kisebb ipari üzemekben és a multinacionális cégeknél találnak elsősorban betanított vagy segédmunka jellegű, ill. kisebb részben szakipari munkát.

            Az ingázók nagyobbrészt a középkorú és fiatal szak- és betanított munkás férfiak köréből kerülnek ki (építőipar), a nők leginkább betanított munkát (varrodák, elektronikai szerelés) és takarítást vállalnak. 

c) Tapasztalatok a tényleges munkanélküliségről

A regisztrációk alapján kimutatott és a valódi munkanélküliség a községek többségében lényegesen eltér egymástól. Ennek okára leginkább a még munkaképes korú nők körében végzett elemzések derítenek fényt.

A falvak környezetében viszonylag kevés a női munkaerőt foglalkoztató vállalkozás, ugyanakkor jellemző a nők kisebb ingázási hajlandósága is, így sokan maradtak otthon „háztartásbeli”-ként az önellátásra termelő családi gazdaságukban. Az is jellemző, hogy a termelőszövetkezetek megszűnése után a kilátástalannak tűnő foglalkoztatási helyzet miatt sokan „leszázalékoltatták” magukat a kisebb-nagyobb egészségügyi problémáikkal, rokkantnyugdíjasokká váltak. Az elöregedett lakosság következtében sok nő jut támogatáshoz a családban élő idős hozzátartozók gondozásáért kapott ápolási díj révén.

A térségben nincs jelen lumpenizálódott réteg, ennek ellenére megállapítható, hogy a munkaképes korú férfi lakosság 2-3 %-a - kerülve minden munkahelyi kötöttséget – alkalmi munkákból tartja el magát.

Szinte minden településen előfordul, és a közerkölcsök által „megtűrt” tevékenység a kontárság, a zugiparosság, mert egyes kisipari szolgáltatások a kis lélekszámú falvakban hivatalos vállalkozás formájában nem folytathatók gazdaságosan, ugyanakkor a helyi szolgáltatások körét bővítik. 

d) Kiemelt ágazati metszetek

A mezőgazdasági kistermelés szerepe a családok megélhetésében:

Az őstermelők száma a lakosság létszámához viszonyítva magas a térségben, gazdasági súlyuk azonban elenyésző. A nagy számot az magyarázza, hogy az 1-2 hektáron gazdálkodók is őstermelőként regisztráltatják magukat az agrártermelési támogatások elérése érdekében.

A mezőgazdasági kistermelők jelentős része önellátásra termel, legfeljebb a némi kis felesleget adja, vagy cseréli el helyben. Jellemző az abraktakarmány-termesztés a saját célra történő állattartás, sertéshizlalás szükségletének biztosítására, valamint a burgonya és a konyhakerti zöldségfélék termesztése. A piaci – térségen kívüli felvásárlói hálózatokon keresztüli - értékesítésnek a juhászat, a nyulászat és méhészet, valamint a burgonya és a bogyós gyümölcsűek (ribizli, málna) termesztése terén vannak hagyományai. A termelési volumen nem haladja meg a jövedelem-kiegészítési szintet, az időnkénti drasztikus felvásárlói áresések csökkentik a termelési kedvet.

Jellemző, hogy a hátrányos helyzetű csoportok, sőt a fiatalabb generációk a szegénység ellenére sem használják ki a kistermelésben rejlő lehetőségeket a családi önellátási szint növelésére.

A szegénység és a szociális gondoskodás problémája a térségben:

Az életszínvonal mutatatóit nézve Nógrád a megyék rangsorának a legvégére került, az elöregedés és a foglalkoztatási helyzet tekintetében a Cserhát vidéke a megyén belül is a kedvezőtlen adottságú területek közé tartozik.

A térség egészére összességében a „tisztes szegénység” jelző illik: nem jellemző a deklasszálódott, lumpenizálódott rétegek vagy csoportok jelenléte, a lakosság rendezett településeken, elfogadható lakáskörülmények között, de szerény jövedelmi szinten él.

Az önkormányzatok a költségvetéseikből jelentős összegeket fordítanak a szociálpolitikai feladataik ellátására, a közmunka-programok révén pedig folyamatos erőfeszítéseket tesznek azért, hogy az ellátási rendszerből kiesettek is jövedelemhez jussanak. A családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok feladata a neuralgikus pontok figyelemmel kísérése, és a felmerülő problémákra megoldások keresése. Bujákon 1 fő roma koordinátor külön segíti ezt a munkát. Az erőfeszítéseknek köszönhetően nagyobb feszültségek és kirívó szociális problémák a térségben nem fordultak elő.

Külön figyelem övezi a roma fiatalok megsegítését pályázati forrásból származó ösztöndíjakkal. (Ilyen ösztöndíjjal támogatott roma papnövendéke is volt a térségnek.) Az Arany János tehetséggondozó program keretében 3 középiskolás roma fiatal kap támogatást. A felsőfokú intézetekben tanuló fiatalok erkölcsi elismerését és anyagi megsegítését szolgálja a térség településeinek részvétele a Bursa Hungarica ösztöndíj-pályázaton.  

Egy térség, vagy egy generáció erkölcsi színvonalát jól jelzi, hogy hogyan bánik az „öregjeivel”. Különösen fontos ez a kérdés egy rohamosan elöregedő lakosságú régióban. A szociális gondoskodás intézményi szinten való megvalósítása valamennyi önkormányzat figyelmének a középpontjában van, az igazán színvonalas megoldásokhoz azonban egyelőre hiányzik az anyagi erő.

e) Esélyegyenlőségi metszet: a fiatalok, a romák és a nők munkaerő-piaci helyzete

            A súlyos foglalkoztatási nehézségek a fiatalokat megoldhatatlan élethelyzetek elé állítják. A problémát növeli, hogy képzettségi szintjük és a szakirányultságuk ritkán találkozik a térségi foglalkoztatók igényeivel. Jellemző a legképzettebb fiatalok elvándorlása, illetve újabban egyre többen keresnek munkát külföldön. 

            Az általában alacsony képzettségű roma lakosság körében még ennél is rosszabb a helyzet, esetenként az önkormányzatok közmunka-programjai révén jutnak munkához, leginkább a szociális segélyezettek táborát gyarapítják.

             A térségen kívül állást kereső nők helyzetét rontja, hogy az ingázást a gyermeknevelés és a háztartás mellett kevesen tudják felvállalni. Az egyes munkahelyeken fizetett minimálbérért napi 3-4 órát is kell utazni. Osztály-összevonások, iskolák, vagy felső tagozatok megszűnése miatt újabban pedagógusok munkahelye is veszélybe kerül (Cserhátsurány, Szanda).

1.7. Az eddigi fejlesztési politikák, intézkedések, a megvalósult terület-és vidékfejlesztési programok hatása, a térség forrás-felvevő képessége

a) A megvalósult terület- és vidékfejlesztési programok és tapasztalataik

Az önkormányzati szféra az elmúlt években a térségi infrastrukturális beruházások (szennyvíz, internet) mellett sikeresen szerepelt számos település-szintű pályázatban is (pl. útfelújítások, középületek felújítása, épületek belső infrastrukturális fejlesztése, fűtéskorszerűsítés stb.).

A civil- és gazdasági szféra aktivitása az agrárstruktúra-átalakítási és vidékfejlesztési tervek elkészítésében már előre vetítette a későbbi eredményes pályázati szereplésüket is. A megyei területfejlesztési forrásokból, a VFC-ből és a SAPARD forrásokból is sikeresen megvalósított pályázatokról tudunk beszámolni.

A belső-cserháti térség részvétele a LEADER jellegű kísérleti programban olyan tapasztalatokat jelentett, amelyek túlmutatnak a program közvetlen eredményein. A köz-, civil- és vállalkozói szféra összefogása és a partnerség térségi szintre emelése a program lezárása után is hatással bír a közéletre. A kulturális és közösségi „pezsgés” továbbra is megmaradt, ezt bizonyítják az azóta megvalósult közös rendezvények: Budapesti Palóc Napok, Terényi Színházi Napok, Keresztállító Palóc Búcsú, Cserfa Kupa Sportnap, térségi gyermekrajz pályázat, stb.  

b) A fejlesztési források térségbe vonzásának tapasztalatai, pályázati aktivitás, a pályázatok eredményessége, térségi és térségen kívüli együttműködés a fejlesztések megvalósításában

Az önkormányzatok pályázati aktivitása erős, forrásvonzó képessége jó. A már említett infrastrukturális fejlesztéseken és felújításokon kívül szociális gondjaik enyhítésére, oktatási feladatokra és kulturális célokra is nyertek forrásokat. Jelentős sikernek könyvelhető el a térség néhány építészeti örökségének felújítása (pl. herencsényi Árpád-kori romtemplom, cserhátsurányi templom tornya, hollókői vár) Több olyan fejlesztésre viszont nem sikerült forrásokat szerezni, amelyek a települések középületeinek, belső útjainak, járdáinak, jóléti parkjainak, szabadidős rendezvénytereinek felújításával a települési összkép javítását szolgálnák. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok ezekhez a szükséges önerőt már nem tudták előteremteni.

Az eddigi fejlesztéseket elemezve szomorú tapasztalat, hogy egy olyan térségben, amelynek egyébként jók a lehetőségei a turizmusra, nem történtek ilyen jellegű komolyabb beruházások. A fejlődés gátja többek között az alapvető turisztikai infrastruktúrák (szállásférőhely, étkezési lehetőség) hiánya. A fejlesztések elmaradásának oka egyrészt a tőkehiány, másrészt az, hogy a pályázatok a már működő szálláshelyeket preferálták (férőhely-bővítés, korszerűsítés), újonnan induló beruházásra viszont nem lehetett pályázati forrásokat szerezni.

A civil szféra egy részének komolyabb pályázati forrásokhoz jutása – önerő és pályázati tapasztalatok híján – csak akkor képzelhető el, ha mögöttük állnak az önkormányzatok. Egy-egy, általában kisebb (önerőt nem igénylő) pályázatot minden községben elnyertek a civil szervezetek (pl. Herencsényi Falufejlesztő és Kulturális Egyesület - Teleház). Eredményes viszont a terényi ARTTÉKA Művészet Határok Nélkül Egyesület, amely folyamatosan és eredményesen pályázik beruházásaira és programjaira, rendezvényeire is.  Itt példákat találunk a határon átnyúló együttműködésre (faanyag beszerzés, közösségi munka a szlovákiai testvérfalu segítségével a Harangláb felépítésére) és közös program-megvalósításra (olasz-magyar zenei, képzőművészeti együttműködés) is.  

A gazdasági szférában a fejlesztési források megszerzése nagyrészt a saját erő függvénye. A térségre viszont a tőkeszegény vállalkozások jellemzőek. Ennek ellenére vannak aktív és rutinos pályázók (AGROHERBA Kft., herencsényi mézüzem), amelyek munkahelyteremtésre, fejlesztési beruházásokra, képzési programokra stb. nyertek el jelentős támogatásokat.

Mindhárom szféra aktív és eredményes volt a LEADER jellegű kísérleti program képzési, közösségfejlesztési és turizmus-fejlesztési projektjeinek megvalósításában.

c) Kapcsolatok a fejlesztő szervezetekkel

A térség önkormányzati, gazdasági és civil szférájának kapcsolata az országos, regionális és egyéb fejlesztő szervezetekkel jó. Ezt jelzi a folyamatos pályázati aktivitás, a sikeres pályázatok magas aránya, ill. hogy a térség szereplői az elmúlt éveket vizsgálva igen széles körben találták meg a lehetőséget támogatási források elérésére (VFC; Széchenyi Terv; megyei területfejlesztési tanács; FVM agrártámogatások; SAPARD; munkaügyi központ; minisztériumi pályázatok: ISM, KÖM, BM, OM, NKÖM, ICsSzEM; Magyarországi Cigányokért Közalapítvány; Mecénás Alapítvány; Soros Alapítvány; stb.).

1.8. A helyi akciócsoport bemutatása

a) A helyi akciócsoport összetétele és annak indoklása

Az akciócsoport a lehatárolt akcióterület 14 önkormányzatát képviselő polgármesterekből, a térség civil szférájának 5 képviselőjéből és a vállalkozói szféra 4 képviselőjéből áll. A polgármesterek teljes körű részvétele, valamint a civil- és vállalkozói szférából érkező tagok lakóhely szerinti szóródása ideális területi megoszlást eredményez (valamennyi azonos szférából érkező akciócsoport-tag más-más településről jött). A civil szféra képviseleti aránya 22 %, a gazdasági szféráé 17 %-, míg a közszférát a tagok 61 %-a képviseli.

Az önkormányzatok látszólagos túlsúlyát az indokolja, hogy a Cserhát vidéke aprófalvas térségében a vállalkozói szféra jelenléte és gazdasági ereje csekély, ugyanakkor a civil kezdeményezések elindítója, a különböző szervezetek létrehozásának kezdeményezője is sok esetben maga az önkormányzat, ill. a polgármester. Ennek ellenére elmondhatjuk, hogy a térségben működő civil szerveződések képviselői megfelelő súlyt és hasznosítható szellemi kapacitásokat jelentenek az Akciócsoporton belül. A vállalkozói szféra összetételében szerencsés arányt mutat, hogy mezőgazdasági, kézműves és idegenforgalmi vállalkozást képviselő tagunk is van.

A tagok közötti korábbi partnerségi viszony a legteljesebb az önkormányzati szférán belül, ahol egy-egy településcsoport a többcélú társulások keretében gyakorolja az együttműködést, illetve egy-egy regionális vagy mikrotérségi fejlesztési programban közösen szerepeltek. A civil szféra működésében már évekkel ezelőtt elindult a helyi szintű gondolkodás és tervezés kistérségi szintre emelése. Ezt jól példázza a társadalmi megmozdulások, kulturális- és sportrendezvények térségi szintű megvalósítása (Keresztállító Palóc Búcsú, CSERFA Kupa, Terényi Színházi Napok térségi szintű kísérő rendezvényei, ARTTÉKA Egyesület kulturális rendezvénysorozatai, ARTTÉKA – térségi iskolák közös rajzpályázatai stb.). Legkevésbé mutatható ki együttműködés a vállalkozói szférán belül, ezt a térségben betöltött súlyukkal illetve a más-más gazdasági irányultságukkal magyarázhatjuk. Jelen van viszont a szférák közötti együttműködés, elsősorban az idegenforgalomi vállalkozások és az önkormányzatok között, illetve a kultúra és sport területén mindhárom szféra tekintetében.

b) A partnerség bemutatása a tervezési munka során

Az első kiscsoportos megbeszélésre 2004 tavaszán Herencsényben került sor, amikor polgármesterek, civil szervezeti vezetők és gazdálkodók a térségi lehatárolás elveit tárgyalták meg, és javaslatot tettek a célterületre. 2004 nyarára már körvonalazódott a résztvevők köre. Az egyeztetések eredményeként 2004. szeptember 24-én a 14 települést képviselő polgármesterek megalakították a polgármesterek tanácsát, és létrejött a helyi akciócsoport. December elejéig alkalmanként más-más településen a tagok részére 5 képzési programot tartottunk. December 10-én a Herencsényi Fonóban a Duna TV és a megyei média nyilvánossága előtt sor került a CSERFA Cserháti Falvak Szövetsége a Vidékért Közhasznú Egyesület ünnepélyes alakuló ülésére, és az akciócsoport konzorciumi szerződésének aláírására.

2005-től kezdődően a polgármesterek közmeghallgatásokon ismertették a lakossággal a LEADER-programot. Megkezdődött a fórumok szervezése, a térségben több önkormányzati, civil, pedagógus és ifjúsági fórumon tájékoztattunk és tájékozódtunk. 2005 áprilisában az IKON Stúdió elnyerte az ORTT anyagi támogatását a CSERFA LEADER című eseménykövető dokumentumfilm elkészítésére, innentől fogva már a kamerák által is dokumentáltan folytak az akciócsoport-ülések. Ezeken a térségi fórumok tapasztalatait felhasználva az akciócsoport meghatározta a térség jövőképét, döntött a stratégia fő irányairól, az intézkedések számáról és a belső támogatási arányokról, majd megbízta a tervező munkacsoportot a pályázat elkészítésével. A helyi vidékfejlesztési terv, a kommunikációs terv és a gesztor költségvetés-tervezetének elfogadása 2005. december 21-én történt meg a CSERFA-Egyesület székhelyén, Rimócon.

c) A tagok közötti együttműködés jellege és gyakorisága

A hónapok óta folyó helyzetfeltáró munka, a jövőkép meghatározása és a fejlesztési stratégiák számbavétele során a tagok között körvonalazódott a munkamegosztás a program végrehajtására. Az önkormányzatoknál meglévő szellemi kapacitásokat jelentősen erősítik a térségi szintű tervezésben és programalkotásban a Palócföld Alapítvány és az Ökoherba Kft. tapasztalatai (agrárstr. átalakítási és vidékfejlesztési programozás, FAO programban való részvétel, LEADER jellegű kísérleti program, PHARE CBC, INTERREG stb.). Jelentős tapasztalatokkal bír, és kitűnő referenciákat tud felmutatni a kultúra szervezése területén és a civil szféra megszólításában az ARTTÉKA Egyesület. A gazdasági szférát képviselő ID-Ker Kft. idegenforgalmi ismeretei, illetve az Ökoherba Kft. mezőgazdasági szaktanácsadói, ökogazdálkodási és oktatási, felnőttképzési gyakorlata szintén jól hasznosíthatók voltak a program tervezése során.

Az előkészületek és a tervezés több mint egy éves időszakában az akciócsoport általában havi egy, időnként két alkalommal rendes ülést tart, a tagok ezen kívül találkoznak a különböző fórumokon, kiscsoportos megbeszéléseken is. Valamennyi tag az email-címére rendszeresen megkapja a közös munkához szükséges információs anyagokat (képzési anyagok, kérdőívek, információs anyagok, egyéb dokumentumok). A tervező munkacsoport az előpályázat kapcsán, illetve a helyi vidékfejlesztési terv készítésének időszakában heti rendszerességgel találkozik.